Megesik, hogy véletlenül összekeverjük az emberek nevét – de mi áll a háttérben?

Annak idején a korai pszichológusok, köztük Sigmund Freud még úgy hitték, hogy a nevek véletlen összekeverése a tudat alá rejtett gondolatokat fed fel. Később a hangsúly inkább a kognitív folyamatok felé tolódott el, a kutatók azt kezdték vizsgálni, hogyan befolyásolják a nevek helyes felidézésének képességét a memóriafolyamatok és a társas kapcsolatok. Végül arra jutottak, hogy ezek a hibák arra vezethetők vissza, hogy az agyunk hogyan kategorizálja, majd nyeri ki az információkat, azaz – ennek alapján – a nevek összetévesztése összefüggésben lehet a kognitív hanyatlással.

A floridai Rollins College kutatói azonban egészen más magyarázatot találtak, miután megvizsgáltak 1700 különböző korú férfit és nőt. Ők arra figyeltek fel, hogy az emberek gyakrabban keverik a családtagjaik és a barátaik nevét, azaz azokét, akik fontosak számukra. A szakemberek szerint e „kognitív hiba” hátterében az áll, ahogyan az agy kategorizálja és tárolja ezeket a neveket. Megállapításaikat a Memory & Cognition című szaklapban fejtették ki, s mint írták: mindez közelebbről úgy képzelhető el, hogy az agy „mappákat” használ a különböző nevekhez.

Az egyénhez legközelebb álló személyek nevei egy adott mappában, a távolabbi ismerősöké egy másikban tárolódnak. A kutatók megfigyelték, hogy amikor valaki nevet tévesztett, akkor az a név ugyanabban a mappában volt, mint a helyes elnevezés. Ilyen általában akkor történik, ha az agy több feladatot végez, rákoncentrál az egyikre, miközben hirtelen meg kell keresnie a nevet – ekkor fordulhat elő a csere, a pillanatnyi hiba. De az is kiderült, hogy az anyukák hajlamosak leginkább a névkeverésre, illetve a helytelen és helyes név közötti fonetikai hasonlóságnak is fontos szerepe van a tévesztésben.

Ám a beszámoló alapján ennél is meglepőbb volt az a megfigyelés, hogy még a háziállatok nevével is előfordulhat ilyesfajta keverés. Továbbá fény derült arra is, hogy ez csak a kutyák esetében van így. A tudósok ezt azzal magyarázzák, hogy egyes kutyatulajdonosok éppúgy törődnek kedvenceikkel, mint emberi szeretteikkel – írja a HVG a tanulmányra hivatkozva.

De valószínűleg azt is sokan tapasztalták már, hogy amint beléptek otthonuk egyik helyiségébe, azonnal el is felejtették, miért mentek oda. Az ilyen eseteket a legtöbben egyszerű feledékenységnek, esetleg az öregedés jelének tekinthetik, pedig egészen más magyarázat áll mögöttük: az ajtóhatás. A részletekről itt olvashat bővebben.