A spanyolországi Idegtudományi Intézet (IN) kutatócsoportja, Juan Lerma vezetésével, az iScience folyóiratban publikált tanulmányban mutatta be eredményeit. „Már tudtuk, hogy az amigdala szerepet játszik a szorongásban és a félelemben, de most azonosítottunk egy specifikus neuronpopulációt, amelynek kiegyensúlyozatlan aktivitása önmagában elegendő a kóros viselkedések kiváltásához.”

A kutatók egy genetikailag módosított egérmodellt használtak, amelyben a Grik4 gén túlzott expressziója fokozta a GluK4-típusú glutamát receptorok termelődését, ezáltal növelve a neuronok ingerlékenységét. Az állatok szorongásos és társas visszahúzódást mutattak, hasonlóan bizonyos emberi állapotokhoz, például az autizmushoz vagy a skizofréniához.

Az egyensúly helyreállítása visszafordította a tüneteket

A kutatók képesek voltak normalizálni a Grik4 gén kifejeződését az amigdala bazolaterális részében található neuronokban. Ez helyreállította a kommunikációt a centrolaterális amigdala úgynevezett „regular firing” gátló neuronjai felé. „Ez az egyszerű beavatkozás elegendő volt ahhoz, hogy visszafordítsa a szorongással és társas deficit-tünetekkel kapcsolatos viselkedéseket, ami figyelemre méltó” – mondta Álvaro García, a tanulmány első szerzője. A kísérletek során elektrofiziológiai méréseket és viselkedési teszteket alkalmaztak, amik a szorongás, a depresszió és a társas interakciók szintjét vizsgálták – jegyzi meg a Science Daily

A módszert normál, vad típusú egereken is kipróbálták, amelyek természetes módon magasabb szorongásszintet mutattak. „Ez megerősíti eredményeinket, és bizalmat ad abban, hogy az általunk azonosított mechanizmus nem kizárólag egy specifikus genetikai modellre jellemző, hanem általános elvet képviselhet arra, hogyan szabályozza az agy ezeket az érzelmeket.”

Bár bizonyos kognitív hiányosságokat – például a tárgyfelismerési memória problémáit – nem sikerült korrigálni, az eredmények így is ígéretes terápiás lehetőségeket vetítenek előre.

Lerma a tanulmány végén hangsúlyozta: „Ezeknek a specifikus idegi áramköröknek a célzása hatékony és lokalizált stratégia lehet az affektív zavarok kezelésében.” A kutatás eredményei tehát nemcsak a szorongás és a depresszió jobb megértéséhez járulnak hozzá, hanem a jövőben olyan kezelések alapját is képezhetik, amik pontosabban célozzák meg az érintett agyi területeket, és kevesebb mellékhatással járnak.