Ilyen a túlhajszolt krematóriumi dolgozók helyzete az indiai Nyugat-Bengálban
A temetéseken nincsenek gyászolók, csak egymásra halmozott holttestek, amelyeket egyenesen a kórházi ágyból visznek a krematóriumokba. A járvány kitörése óta az országban eddig közel 300 ezer halálesetet regisztráltak.
India gyászolja a jelenleg is tartó koronavírus-járvány okozta kolosszális emberveszteséget. A halálesetek növekvő száma túlterhelte a krematóriumok dolgozóit is, akik napi 16 órán át dolgoznak személyi védőfelszerelés (PPE) nélkül. Annak ellenére, hogy több száz, a koronavírusnak áldozatul esett ember holttestével találkoznak, a krematóriumokban dolgozókat még nem nyilvánították prioritásként oltandókként.
A keleti Nyugat-Bengál állam kijelentette, hogy a koronavírus összes áldozatának utolsó kenetét ingyenesen végzik el, miután panaszok érkeztek a krematóriumok és temetkezési helyek közvetítői által elkövetett csalásokról.
A fáradtnak tűnő Bishwanath elmondta, hogy délután 1 óráig 5 holttestet hamvasztott el. 30 perc ebédszünet az összes pihenőideje, mielőtt folytatja a folyamatos munkát legalább éjfélig. Állítása szerint délutánra újabb holttestek érkeznek, és időnként kígyózó sorok állnak a hamvasztásra váró holttestek előtt.
„Soha nem láttunk még ennyi halálesetet. Egyes napokon 40-50 máglyát állítunk fel. Ez így megy egész nap és egész éjjel” – mondta Bishwanath a Sputnik News-nak. Bishwanath csak egy maszkot viselt az arcán, és azt állította, hogy a Kolkata Municipal Corporation nem biztosított számukra semmilyen egyéni védőfelszerelést.
A városi vállalat két krematóriumot jelölt ki a koronavírus áldozatainak temetésére, a Nimtalát és a Dhapa krematóriumot. A Nimtala krematóriumban a munkások puszta kézzel emelik a koronavírus-pozitív holttesteket, mely jelentősen nagyobb kockázatnak teszi ki őket a vírusfertőzés szempontjából, ráadásul a krematóriumokban dolgozók havonta körülbelül 100-140 dollárt (29-40 ezer forint) keresnek.
„Korábban az emberek kegyesen fizettek nekünk a munkáért, most már csak egy-két amerikai dollárt adnak. A vírus elvette a pénzt az egyszerű emberektől, hogyan fognak fizetni nekünk? A kormánynak prioritásként kellene beoltania minket. Én vagyok a családom egyetlen kenyérkeresője. Mi lesz velük, ha én is az áldozatok közé kerülök?”
– kesergett Anuj, az egyik dolgozó.
Raju a hamvasztás helyszínén segédkezik. Csak egy pár kesztyűben és egyetlen arcmaszkban húzza ki a holttesteket a halottaskocsikból és a mentőautókból. „Időnként a kórházi járművek négy-öt holttestet hoznak együtt. Vannak napok, amikor 5-6 jármű érkezik 30 percen belül. Mi csak négyen vagyunk, akik a halottakat mozgatjuk. Kezd lehetetlenné válni ez a munka” – tette hozzá.
Raju a „Domba” kaszthoz tartozik, amelyet a társadalomban rendszeresen kiközösítésnek vetnek alá. Azt mondja, hogy a szakmájával kapcsolatos megbélyegzés miatt nem tudja családját más területre költöztetni.