Tényleg a sátán megtestesülése a fekete macska?
A babonák közül az egyik legrégebbi és legmaradandóbb az, hogy a fekete macskával való találkozás balszerencsét hoz, ezáltal modern halloweeni szimbólumokba is belekerült, amely a kísérteties, de meg nem érdemelt hírnevet adta nekik. De hogyan és honnan ered a fekete macskák és a balszerencse közötti összefüggés?
Az emberek és a macskák közötti kapcsolat a világ legkorábbi civilizációiig vezethető vissza, leginkább az ókori Egyiptomig, ahol a macskákat isteni szimbólumoknak tekintették. A macskák a görög mitológiában is megjelentek, nevezetesen Hekaté, a mágia, a varázslás, a hold és a boszorkányság istennője, akinek a leírások szerint egy macskája volt a háziállata és a bizalmasa is.
Írásos feljegyzések már a 13. században kapcsolatba hozták a fekete macskákat az okkultizmussal, amikor IX. Gergely pápa 1233. június 13-án „Vox in Rama“ címmel hivatalos egyházi dokumentumot adott ki, amelyben a fekete macskákat a Sátán megtestesülésének nyilvánították. A Sátánnal való korai társításuk mellett a macskák a középkori Európában elválaszthatatlanul összekapcsolódtak a boszorkányokkal is.
Bár a korai keresztény egyház Európában együtt élt a boszorkányokkal, ahogy az egyház hatalomra került, közvetlen vetélytársukat látták bennük, ezért az elkezdték vadászni, üldözni, kínozni és hatalmas számban megölni őket.
A boszorkányok tisztelték a természetet, ebből kifolyólag az ember és az állat kapcsolatát ördögi dolognak tekintette az egyház. De nem csak a boszorkányok, a macskák és az ördög között koholt összefüggéstől féltek a korai keresztények: mindkettőt fenyegetésnek is tekintették. Ugyanis az akkor álláspont szerint a macskák, akárcsak a boszorkánysággal vádolt nők, hajlamosak egészséges tiszteletlenséget tanúsítani a tekintéllyel szemben. Nem nyájaskodnak, mint a kutyák, még a méltatlanok után sem. Az egyházban sem a független nőket, sem a független állatokat nem tűrték meg.
Egy bizonyos ponton a boszorkányok macskákkal való párosítása a fekete macskákra szűkült, bár nem teljesen világos, hogy ez miért történt. A boszorkányok és különösen a fekete macskák közötti kapcsolat valószínűleg képzeletbeli, de lehetséges, hogy a fekete macskák jobb egérvadászok, mivel éjszaka nem láthatók – írja a history.com.
Campora szerint a középkorban nem volt ritka, hogy a macskákat megölték, mivel a gonosszal hozták őket összefüggésbe. Egyesek odáig mentek, hogy a macskákat okolták a bubópestis elterjesztéséért, és ezt újabb indokként használták arra, hogy megszabaduljanak tőlük. Rosszul átgondolt tervük azonban visszafelé sült el.
„Ezért egy fekete macska, amely keresztezi az utunkat, nagyon is lehet, hogy egy boszorkány küldetését hajtja végre. Ugyanilyen könnyen lehet, hogy az ördög álruhában, és senki sem akarja keresztezni az útját az ördöggel. Ez megmagyarázza, hogy miért tartják rossz ómennek, ha egy fekete macska keresztezi az utunkat“ – mondta Phoebe Millerwhite folklorista és művész.
Ez a felfogás a reneszánszban is folytatódott, amikor is egy fekete macska, amely keresztezi az utunkat, azt jelezhette, hogy egy boszorkány küldte a bizalmasát, hogy ártani akarjon nekünk. A kor sok félős parasztja siethetett a legközelebbi templomba, és fizetett egy papnak, hogy megáldja őket, és megszabadítsa őket a macska által esetleg rájuk mért átoktól. Mivel ez bevételi forrást jelentett az egyház számára, az ilyen félelmeket valószínűleg bátorították is.