Fenntarthatósági konfliktus a generációk között
Bár a fenntarthatóság egyre több emberhez ér el, a korosztályok között még nem született meg a konszenzus. Az UniCredit és a SteiGen kutatásából kiderül, hogy a lakosság úgy gondolja, hogy az egyénnek, a kormányzatnak és a vállalatoknak legalább ugyanakkora felelőssége van.
Egy önkéntes a Tiszán újrahasznosításra összegyûjtött üveghulladékot darálja Recsken 2020. július 10-én. A PET-mûanyagpalackok gyûjtésére szervezõdött PET Kupa környezetvédelmi civil kezdeményezés önkéntesei által a Tiszán és árterein összegyûjtött üveghulladékok újrahasznosításáról tart bemutatót néhány napig a parádsasvári üvegfúvó mûhely.
MTI/Komka Péter„Gyerekkorunkban nem foglalkoztunk a témával, így változáson kellett végigmenni, míg a mai fiatalok már ezzel a szemlélettel nőttek fel” – idézte a Baby Boomer (56-74 évesek) generációt a Napi.hu.
A generáció tagjai úgy érzik, hogy egy központi szabályozás vagy a cégek fellépése erőteljesebb hatást gyakorolna, mint az egyéni felelősségvállalás. „Motiválna, ha mások is csinálnák, mert egy fecske nem csinál nyarat, én egyedül nem tudok változtatni.”
Az X-generáció (41-55 évesek) a rendszerváltást a lehetőségek bővülésével, az életszínvonal növekedésével élte meg, ebből a kényelemből pedig a mai napig sem szívesen enged. „Felülről kéne a gyártóknál elérni, hogy fenntarthatóbb termékeket dobjanak a piacra, hiszen náluk összpontosul a káros tevékenység” – fogalmazott egyikük.
Velük szemben az Y-generáció (26-40 évesek) cselekedne, de úgy érzi, nem tud. „Nem egy-egy emberen múlik ez az egész, nincs meg a lehetőség, hogy visszaváltsuk a csomagolást, a palackot, nem teszik elénk a lehetőséget, hogy változtassunk” – állapította meg az egyikük. Az Y-generáció fontosnak tartja, hogy a fenntarthatóság témája hangsúlyosabb szerepet kapjon, és úgy érzik, a fiatalokban bízhatnak.
A 20-as éveikben járó Z-generáció tagjai radikális változást szeretnének elérni, ugyanis a saját bőrükön érzik a változás szükségességét, ezért a fenntarthatóság kérdését a prioritások között kezelik. Az optimizmusuk dacára mégis egyedül érzik magukat: „én maximum tíz embert tudok meggyőzni, a kormány pedig több százezret lenne képes” – emelte ki az egyikük a mindenkori politikai elit felelősségét.
Az Unicredit és a SteiGen közös kutatásából az is kiderül, hogy bár a generációk eltérően vélekednek a fenntarthatósági felelősség kérdéséről, a kormányzat szerepét minden generációs elengedhetetlennek tartja, emellett az oktatás és a média közbenjárása is hangsúlyos lehet.
