Kóbor János sem lehet már közöttünk, őt is megtámadta a vírus, és noha hosszú időn át harcolt, illetve harcoltak az életéért, végül a szervezete feladta a harcot. A kora ellenére életerős volt, nagyon sok tervet szeretett volna még megvalósítani.

Az Omega legendás karakterét nemzetközi szinten is sokan gyászolták, de a legnagyobb fájdalmat a családtagok érzik, akik már soha nem találkozhatnak Kóborral. Fia először nyilatkozott édesapja elvesztéséről, amely számára is több mint fájdalmas.

„Mi az utolsó, a legutolsó személyes emléke az édesapjáról?” – olvasható a kérdés a Blikk oldalán. „A pillanat, amikor magához öleli Hangát és Sárit, majd puszilgatja őket. Ekkor láttam utoljára aput. Ez néhány héttel a kórházba kerülése előtt történt. Meglátogattuk a gyerekekkel, ám a lányok elaludtak az autóban. Nélkülük mentem be apuhoz, de aztán szerencsére felébredtek, így találkozhattak. Utoljára az életben…”

Odaszóltak Rácz-Gyuricza Dórinak: „Ez a te szádból nem hiteles”

Számára is nehéz elviselni édesapja halálát, tele van a feje kusza gondolatokkal, de amikor meglátja a gyerekeit, ahogy nevetni kezdenek, erőt merít belőlük. Végtelenül büszke volt az édesapjára, imádta az Omea zenéjét, és azt, amit képviselnek.

„Imádtam az Omega zenéjét, végtelenül büszke voltam apura. Az külön ajándéka az életnek, hogy magam is a zenekarhoz tartoztam, afféle háttéremberként.” – idézi Kóbor fiát a Blikk.

Érdekes, mert Kóbor húsz éve már nem is teniszezett, futni is csak talán legénykorában látták őt utoljára, de hatalmas bulikat csinált. „Néha lenyűgözve néztem, ahogy végigugrál a színpadon egy-egy Omega-bulit”

Nem legenda, igaz volt, hogy nem járt orvoshoz, amiben az édesanyjára hasonlított. „Messze kerülte az orvosokat, akkor sem fordult hozzájuk, amikor a szervezete jelzett. Egyik pillanatról a másikra hunyt el, agyvérzésben. Apa ezt tőle örökölte, mindig azt mondta: túlélek mindenkit, mert ilyen géneket örököltem.”

Az oltás is szóba került, melynek kapcsán Kóbor fia elmondta, édesapja sérthetetlennek hitte magát, szerinte elbagatellizálta a világjárványt. A Blikk kérdésére arról is beszélt, hogy mit mondott az apja, amikor felhívta őt a kórházból, és az első három napban még tudtak beszélni, majd azt követően már soha többé. Röviddel az utolsó beszélgetés után az intenzív osztályra került, akkor már súlyos volt az állapota.

„Az első három napon tudtunk beszélni, és ő nyugtatott, hogy csak a biztonság kedvéért jött be, de már nagyon unja, haza akar menni.”