A People‑nek elmondta, hogy ez volt élete „legnehezebb” várandóssága, és már a terhesség elején érezte, hogy „többet fog követelni tőlem fizikailag és érzelmileg”. A vajúdás 16 és fél órán át tartott, miközben egy kisgyermeket és egy csaknem tinédzser korú lányt is nevelnie kellett, így – ahogy fogalmazott – „a testem kimerültnek érezte magát… fizikailag és érzelmileg is vékonyra nyúltam.”

A szülés után egy héttel állami program keretében érkező nővér vette észre, hogy Sabrina vérnyomása veszélyesen magas, és a lábfeje, bokája is erősen megduzzadt. A nővér azonnal felhívta a szülészorvost, és sürgette a vizsgálatot. A tünetek azonban gyorsan súlyosbodtak: Sabrina nagy véralvadékokat kezdett üríteni, és egy zuhanyzás közben úgy érezte, mintha újra szülne.

Nagyon félt, hogy meghal

„Sikítani, sírni kezdtem… abban a pillanatban tényleg azt hittem, hogy meghalok” – idézte fel. A legjobban azonban nem a halál gondolata rémisztette meg, hanem az, hogy „a lányaim anya nélkül maradnak.”

Az orvosi vizsgálaton kiderült, hogy Sabrina szülés utáni preeclampsiában szenved, ami ugyan ritka, életveszélyes állapot. Vérnyomáscsökkentő gyógyszert és gyulladáscsökkentő injekciókat kapott, és orvosi csapata szoros megfigyelés alatt tartotta. A nő elmondása szerint az első két hétben „alig tudott megfogni egy tollat, nemhogy a saját babáját”, és idegproblémák miatt a kezei zsibbadtak, gyengék voltak.

Hálás maradt a segítségért

Párja, Arnaldo vette át a baba gondozásának nagy részét. „Ő vette fel, amikor sírt, ő cserélte a pelenkáját, és ő hozta oda hozzám szoptatni, mert egyszerűen nem bírtam.” Sabrina 11 éve osztja meg nyilvánosan a szülés utáni tapasztalatait, de ezúttal – mint mondja – szüksége volt a közösségére.

„Azért osztottam meg, mert tudni akartam, más nők átmentek‑e ezen. Reményre volt szükségem, biztosítékra, hogy jobb lesz, hogy vannak válaszok, és hogy nem vagyok egyedül.” Emellett fontosnak tartotta felhívni a figyelmet a szív‑ és érrendszeri betegségek veszélyeire, különösen a fekete és latin nők körében: „Ha a történetem akár egyetlen nőt is arra ösztönöz, hogy megmérje a vérnyomását, elmenjen a kontrollra, vagy hallgasson a megérzéseire, akkor már megérte.”