„Amikor Kim Dzsongun először megjelent a színen, azonnal azt gondoltam: ‘nagyon hasonlít rám’.” Ez a felismerés indította el azt a pályát, amely azóta világszerte ismertté tette őt, mint politikai szatíra eszközét használó hasonmást. Howard X első fellépését két héttel azután kapta meg, hogy feltöltött néhány fotót magáról öltönyben a Facebookra – a felkérés Tel-Avivba szólt.

Azóta számos országban megfordult, többek között Donald Trump beiktatásán, olimpiai megnyitókon, sőt, a NATO-csúcson is, ahol egy felfújható nukleáris rakétával tiltakozott, amin ez állt: „Európa, az én csapataim már Ukrajnában vannak. Hol vannak a tieid?” – idézte a Metro.

Howard szerint a szatíra hatékonyabb, mint a hagyományos tiltakozás: „Ha csak egy tüntető lennék egy táblával, senki nem figyelne rám. Ezért döntöttem úgy, hogy a hasonmás szerepét használom fel a demokrácia ügyének népszerűsítésére – és ez nagyon hatékony. Minden diktátor retteg attól, hogy kinevetik. Ha viccet csinálsz belőlük, az ösztönös reakciót vált ki, az emberek nem tudnak elfordulni, és akiket kifigurázol, úgy érzik, hogy elveszítik az arcukat.”

Howard X nemcsak a saját oldalát akarja megerősíteni, hanem a diktatúrák támogatóinak gondolkodását is megváltoztatni: „Még kínai rendszerhívőket is meg tudtam nevettetni. Ha nevetni tudsz, az elveszi a félelmet.” A humor tehát nemcsak eszköz, hanem stratégia is számára, amelyet tudatosan alkalmaz a politikai aktivizmusban.

Howard X, a Chinese Australian political activist known for impersonating North Korean leader Kim Jong-un at international political events, said satire is a powerful tool to drive change.https://t.co/IqzffBzgpf

— The Korea JoongAng Daily (@JoongAngDaily) October 20, 2025

A hasonmás szerep azonban nem veszélytelen: Howardot korábban letartóztatták Hongkongban, miután Kim Dzsongunként vett részt az Ernyőmozgalomban. Bár a vádakat ejtették, elmondása szerint „el kellett hagynom Hongkongot a saját biztonságom érdekében.” Azóta Ausztráliában él, ahol állampolgárként „titkos bázist” alakított ki. A legtöbb fellépési lehetőséget azután kapta, hogy dokumentálta, miként utasították ki Vietnámból.

Howard szerint a sajtóban való ismertség némi védelmet nyújt: „Tudtam, hogy a hírnevem a médiában némi védelmet ad. Amikor Hongkongban megjelentek a rendőrök, azt mondták: ‘nagy rajongók vagyunk, de a főnökünk azt mondta, hogy jönnünk kell’.” Bár fájlalja, hogy el kellett hagynia a szülővárosát – „hiányzik a rendes dim sum” –, úgy érzi, az ausztrál állampolgárság felelősséggel is jár: „Ha már megvan ez a kiváltságom, akkor kötelességem, hogy felszólaljak.”

A politikai szatíra hatásosságát Howard olyan példákon keresztül is látja, mint Sacha Baron Cohen A diktátor című filmje vagy a Spitting Image brit bábshow. Howard szerint „a szatíra az egyetlen módja annak, hogy pszichológiailag feldolgozzuk a politikai abszurditást – és ez rendkívül könnyű.”