Kilenc hónapja küzd a koronavírus-fertőzés tüneteivel egy kanadai nő
Amikor Ashley Antonio márciusban elkapta a koronavírus-fertőzést, azt gondolta, néhány nap múlva jobban lesz, és vígan élheti tovább életét – ez viszont sajnos nem így történt.
Amikor Ashley Antonio márciusban elkapta a koronavírus-fertőzést, azt gondolta, néhány nap múlva jobban lesz, és vígan élheti tovább életét – ez viszont sajnos nem így történt.
A 35 éves Ashley-nek semmilyen meghúzódó alapbetegsége nem volt, ezért kezelőorvosaival együtt abban reménykedtek, hogy a tünetei heteken belül elmúlhatnak. A nőnél közepes erősségű panaszok jelentkeztek, úgymint láz, ízületi és izomfájdalmak, fáradtság és fejfájás.
259 nappal a diagnózis után Ashley még mindig küzd a kellemetlen szimptómákkal, amelyek nap mint nap váltogatják egymást. Az elmúlt kilenc hónapban összesen négyszer látogatta meg a helyi kórházat, mindeközben artritiszt és egy olyan szívbetegséget állapítottak meg nála, amely során ülő vagy fekvő helyzetből való felállást követően hirtelen felugrik a pulzusa.
Mindkét rendellenesség valójában az elhúzódó Covid-betegség velejárója, és valószínűleg egész élete során végigkísérhetik. Ashley a The Washington Postnak adott interjúban elmondta, retteg attól, hogy egyszer belehalhat a komplikációkba.
„Azt mondják mindenhol, hogy ebbe a fertőzésbe vagy belehalsz, vagy felépülsz belőle. Sosem esik szó azokról az emberekről, akik ezen két állapot közé esnek. Bár nem vagyunk Covid-pozitívak, sosem fogunk meggyógyulni.”
A nő úgy gondolja, bevásárlás közben kaphatta el a vírust. Az első tünetei még március 25-én jöttek elő, a háziorvosának száraz köhögésre és émelygésre panaszkodott. Néhány napig otthon maradt, majd miután jobban érezte magát, visszatért a munkahelyére.
Itt azonban nem fejeződött be a története, hiszen akárhányszor valamelyest enyhültek a panaszai, heteken belül felváltva hol az egyik, hol a másik tünet szinte a semmiből fellángolt, és erőre kapott. Egyik nap annyira rosszul érezte magát, hogy még a fürdőszobába sem tudott kivánszorogni a fáradtság és az elviselhetetlen légszomj miatt.
Május közepén olyannyira romlott az állapota, hogy elment a sürgősségi osztályra, ahol kezelésbe vették a magas lázát. Ashley-nél hallucinációk jelentkeztek, és az egyik felére ideiglenesen lebénult, a koronavírustesztjei viszont rendre negatív eredménnyel zárultak, ezért később hazaengedték, azonban egy hét múlva ismét a klinikán találta magát.
Júniusban pozitív lett az antitesttesztje, így elméletben immunis a koronavírus-fertőzéssel szemben. Júliusban diagnosztizálták a korábban említett szindrómával, amit az orvosok nem tudtak mire vélni.
„Az orvosaim képtelenek voltak megmagyarázni, miért esik vissza az oxigénszintem minden egyes alkalommal, amikor éppen felálltam az ágyamból és járni kezdtem. Rengeteg kérdésem van az orvostudomány felé, amire nem tudnak válaszokat adni. Ez nem egy normális állapot, azt akarom, hogy vége legyen.”
Ashley augusztusban visszatért munkahelyére, de még messze van attól, hogy egészségesnek mondhassa magát. Néha az egyik pillanatról a másikra felgyorsul a szívverése, elkezd szorítani a mellkasa, nem bír levegőt venni, ezért van, hogy óránként le kell pihennie.
„Attól tartok, hogy örökké ilyen maradok. Rendkívül frusztráló belegondolni, hogy az életem hátralévő részét így kell leélnem. Amikor van egy jobb napom, sosem gondolok már arra, hogy úgy is marad. Egyszerűen reménytelennek érzem a helyzetem.”
