A Cell folyóiratban megjelent tanulmány szerint, amikor a kutatók laboratóriumi állatokban megbontották ezt a védelmi mechanizmust, a daganatok drasztikusan összeomlottak, ami új, ígéretes terápiás célpontot jelenthet az egyik leghalálosabb ráktípus esetében.

A kutatás lényege, hogy a ráksejtek egy központi „védőpajzsot” használnak az immunrendszer kijátszására. Amikor ezt a pajzsot eltávolították, az állatokban a tumorok gyorsan visszahúzódtak – vagyis a tudósok egy olyan gyenge pontot találtak, ami eddig rejtve maradt.

A munkát Leonie Uhl, Amel Aziba és Sinah Löbbert vezették, a projektet pedig Martin Eilers, a Würzburgi Egyetem Biokémiai és Molekuláris Biológiai Tanszékének professzora irányította. A kutatás a Cancer Grand Challenges KOODAC program részeként valósult meg, több nemzetközi intézmény együttműködésével – írja a ScienceDaily.

A MYC fehérje kettős élete

A kutatók a MYC nevű fehérjére összpontosítottak, amit évtizedek óta az egyik legfontosabb onkoproteinként tartanak számon. Eilers így fogalmazott: „Számos daganattípusban ez a fehérje az egyik központi hajtóereje a sejtosztódásnak, és így a kontrollálatlan tumoros növekedésnek.”

A rejtély az volt, hogy a rendkívül aktív MYC‑et tartalmazó daganatok miért nem váltanak ki immunválaszt, miközben gyors növekedésük miatt elvileg „feltűnőnek” kellene lenniük. A mostani kutatás megadja a választ: a MYC két különböző funkcióval rendelkezik. Normál körülmények között a DNS‑hez kötődve aktiválja a növekedést serkentő géneket. A daganatok stresszes környezetében azonban viselkedést vált, és a DNS helyett frissen képződött RNS‑molekulákhoz kötődik.

Ez a váltás azt eredményezi, hogy a MYC fehérjék sűrű csoportokba (multimerekbe) rendeződnek, amelyek molekuláris kondenzátumként működnek. Ezek a kondenzátumok más fehérjéket – különösen az exoszóma komplexet – vonzzák magukhoz.

A riasztórendszer elnémítása

Az exoszóma komplex feladata a hibás RNS–DNS hibridek lebontása. Ezek a hibridek normál esetben vészjelzést küldenek az immunrendszernek, jelezve, hogy a sejtben probléma van. A MYC azonban úgy szervezi meg ezeknek a hibrideknek a megsemmisítését, hogy a riasztás soha nem indul el, így az immunsejtek nem ismerik fel a tumort.

A kutatók kimutatták, hogy ez az immunelkerülő funkció a MYC egy speciális RNS‑kötő régiójához kötődik, amely nem szükséges a sejtnövekedést serkentő szerepéhez. Vagyis a két funkció teljesen különálló.

Amikor a pajzs eltűnik, a tumor összeomlik

A tudósok ezután módosították a MYC fehérjét úgy, hogy az ne tudjon RNS‑hez kötődni. Ennek hatására a fehérje nem tudta toborozni az exoszóma komplexet, és nem tudta elnyomni az immunriasztást.

Az eredmények lenyűgözőek voltak. „Míg a normál MYC‑et tartalmazó hasnyálmirigydaganatok 28 nap alatt 24‑szeresükre nőttek, addig a hibás MYC‑et tartalmazó tumorok ugyanennyi idő alatt összeomlottak és 94 százalékkal zsugorodtak – de csak akkor, ha az állatok immunrendszere ép volt.” Ez egyértelműen bizonyította, hogy a tumor összeomlását az immunrendszer aktiválódása okozta.

Új célpont a jövő rákterápiáihoz

A MYC teljes blokkolása eddig nem volt járható út, mert a fehérje az egészséges sejtek számára is létfontosságú. A most feltárt mechanizmus azonban lehetővé teszi, hogy a jövőben csak az RNS‑kötő funkciót célozzák meg. „Ahelyett, hogy teljesen kikapcsolnánk a MYC‑et, a jövő gyógyszerei specifikusan gátolhatnák az RNS‑kötő képességét. Így a növekedést serkentő funkciója érintetlen maradna, miközben a tumor láthatatlansági köpenye lehullana.” Ez azt jelenti, hogy az immunrendszer újra felismerhetné és megtámadhatná a rákot.

A következő lépések

A kutatók hangsúlyozzák, a klinikai alkalmazás még messze van. További vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy megértsék, hogyan jutnak ki a sejtmagból az immunaktiváló hibridek, és hogyan alakítja a MYC RNS‑kötése a tumor mikrokörnyezetét.

A Cancer Grand Challenges igazgatója, Dr. David Scott így értékelte a kutatás jelentőségét: „Ez a kutatás megmutatja, hogy a tumorok immunelkerülő mechanizmusainak feltárása új lehetőségeket nyithat meg, nemcsak a felnőttkori, hanem a gyermekrákok kezelésében is. Bátorító példa arra, hogyan segíthet a nemzetközi együttműködés a rákbiológia legnehezebb kérdéseinek megoldásában.”