A film azonban jóval több ennél: olyan végső fordulatot tartogat, amely alapjaiban írja át mindazt, amit a néző addig biztosnak hitt. A csavar nem csupán meglepő, hanem visszamenőleg is új értelmet ad a történet minden fontos mozzanatának.

A cselekmény középpontjában Tom Farrell, a haditengerészet tehetséges tisztje áll, aki egy titkos viszonyba bonyolódik Susan Atwell-lel. A nő tragikus halála után Farrell egy olyan politikai játszma közepén találja magát, amelyben a hatalom legfelsőbb körei próbálják eltussolni a bűntényt, és egy kitalált szovjet kémre, a rejtélyes „Yuri”-ra hárítani a felelősséget. A film innentől egy feszült meneküléssé válik, amelyben Farrell egyszerre próbálja tisztázni magát és leleplezni a valódi tettest.

A film végső fordulata akkor következik be, amikor a néző már azt hiszi, hogy minden szál elvarródott: kiderül, hogy Farrell valójában maga „Yuri”, a szovjet ügynök, akit a történet során mindenki csak legendának hitt. A csavar azért működik ennyire erősen, mert a film addigra teljesen más irányba tereli a figyelmet: a politikai intrikák, a menekülés és a bizonyítékok manipulálása mind azt sugallják, hogy Farrell ártatlan, és csupán egy korrupt rendszer áldozata – írja az elemzésében a ScreenRant.

Minden megváltozik a végén

A befejezés azonban visszamenőleg új fényt vet minden jelenetre. A nyitójelenetben látott kihallgatás, amelyet a néző amerikai hatósági eljárásnak gondol, valójában egészen más kontextust kap. A film ezzel nemcsak egy váratlan fordulatot kínál, hanem azt is megmutatja, hogyan lehet egy klasszikus thriller struktúráját úgy felépíteni, hogy a végső leleplezés ne csupán sokkoló legyen, hanem értelmezési keretet is adjon az egész történetnek.

A film csavarja azért maradt emlékezetes, mert a film akkor is működne nélküle: a politikai thriller és a menekülés drámája önmagában is feszült és jól felépített. A fordulat azonban egy új dimenziót ad hozzá, amely miatt a film a mai napig hivatkozási pont, amikor a legjobb filmes csavarokról esik szó.