A két hegymászó a Fiordland Nemzeti Park területén, a Sabre Peak közelében rekedt egy meredek, instabil hegyoldalon, ahol szélsőséges körülmények között kellett túlélniük több napon keresztül. A mentőcsapatok végül április 10-én érték el őket, miután a kutatást korábban az eső és az alacsony felhőzet is hátráltatta.

A hatóságok közlése szerint a riasztás akkor indult el, amikor az egyik hegymászó testvére kapcsolatba lépett a rendőrséggel, és jelezte, hogy fivére „vészhelyzeti műholdas üzeneteket” küldött a hegymászás során. Ezek az üzenetek megerősítették, hogy bár mindketten életben vannak, „nem sérültek meg, de a súlyos időjárás miatt nem tudnak mozogni”, ami rendkívül nehéz helyzetet teremtett számukra.

A mentési művelet

A mentési műveletekről szóló részletes beszámolót a People ismertette. A tájékoztatás szerint a mentés koordinálásában kulcsszerepet játszott a mentési központ, hiszen „az Új-Zélandi Mentési Koordinációs Központ információkat adott át a rendőrségnek, hogy megindíthassák a kutató- és mentőakciót.”

A mentőegységek több alkalommal is megpróbálták elérni a bajba jutott párost, azonban az időjárás rendre közbeszólt, így csak később nyílt lehetőség a sikeres beavatkozásra. A végső mentési akció során egy helikopteres egység találta meg őket, és „ma reggel körülbelül 7 órakor a Southern Lakes Helicopter csapata sikeresen lokalizálta a hegymászókat, és egy körülbelül 30 méteres köteles mentéssel emelte ki őket a hegyoldalról.”

Nagyon gyorsan kellett cselekedni

A mentést irányító Dougall Henderson külön is kiemelte a túlélés körülményeit, hangsúlyozva: „Túlélésük figyelemre méltó. Három éjszakán át rekedtek a meredek hegyoldalon, egy kétszemélyes bivakzsákban és hálózsákokban húzták meg magukat, amelyek a tartósan szélsőséges időjárás miatt teljesen átnedvesedtek.” Hozzátette azt is, hogy a hegymászók kifogytak az élelemből, és „úgy gondolták, hogy még egy éjszakát már nem éltek volna túl a hegyen.”

A mentést követően orvos is megvizsgálta őket a helikopter fedélzetén, majd egy közeli településre szállították őket további vizsgálatokra. A szakember szerint a túlélésben kulcsszerepet játszott a megfelelő döntéshozatal, hiszen „a hegymászók helyesen döntöttek, amikor időben aktiválták a jeladójukat, és a helyükön maradtak, amikor az időjárás romlani kezdett.”

A szakértő arra is rámutatott, hogy a megfelelő felszerelés és kommunikáció létfontosságú ilyen helyzetekben: „Jól felszereltek voltak, és műholdas üzenetküldéssel egyértelműen kommunikáltak, ami lehetővé tette a mentők számára, hogy megalapozott döntéseket hozzanak, miközben a biztonságos időjárási ablakra vártak.” Emellett hangsúlyozta, hogy a mentés során a csapat „szélsőséges és kíméletlen alpesi környezetben” dolgozott.