Vége a kemoterápia káros mellékhatásainak? Egy új kutatás biztató eredményeket mutat
A Korea Advanced Institute of Science and Technology (KAIST) kutatói olyan új kezelési módszert fejlesztettek ki, amely genetikai manipuláció segítségével képes a rákos sejteket egészséges bélsejtekké alakítani.
A hagyományos rákkezelések, különösen a kemoterápia, gyakran súlyos mellékhatásokkal járnak, mivel nem csak a rákos, hanem az egészséges sejteket is károsítják. A KAIST kutatócsoportja azonban egy teljesen új megközelítést dolgozott ki, amelyről az Advanced Science folyóirat számolt be.
A kutatók egy digitális génhálózati modell segítségével azonosítottak több olyan molekulát, amelyek kulcsszerepet játszanak a bélfalat bélelő sejtek differenciálódásában. A vizsgálatok során felfedezték, hogy három szabályozó molekula – az MYB, a HDAC2 és a FOXA2 – gátlásával a rákos sejtek visszaalakulnak normál állapotba.
Az új módszert először digitális modelleken tesztelték, majd molekuláris kísérleteket végeztek, végül pedig egereken is sikeresen alkalmazták a technológiát. A kutatást vezető Kwang-Hyun Cho professzor szerint rendkívüli jelentőséggel bír a felfedezés, hogy a rákos sejtek visszafordíthatók normál állapotba.
Az ilyen visszafordulás szisztematikusan előidézhető
„Ez a kutatás bizonyítja, hogy az ilyen visszafordulás szisztematikusan előidézhető”, nyilatkozta Cho professzor. A szakember hangsúlyozta azt is, hogy „a kutatás egy új koncepciót vezet be a visszafordítható rákterápia területén azzal, hogy a rákos sejteket normál sejtekké alakítja”.
A kutatócsoport a vastagbélrák mellett az egér hippokampuszában is azonosított négy kulcsfontosságú szabályozó molekulát, így az eredmény új távlatokat nyithat az agydaganatok kezelésében is, a kifejlesztett digitális modellezési eszköz pedig potenciálisan más ráktípusok elleni küzdelemben is alkalmazható lehet.
A tudósok szerint módszerük forradalmasíthatja a rákkezelést, mivel a hagyományos, sejtelhalással járó terápiákkal szemben egy sokkal kíméletesebb megoldást kínálhat a jövőben, azonban sok kutatásra van még szükség ahhoz, hogy az eljárás embereken is alkalmazható legyen.