A CNN által megkérdezett oroszok, akik Putyin behívója elől menekültek Kazahsztánba, úgy tűnik, ott sincsenek teljes biztonságban: a 28 éves Vadim úgy fogalmazott, miután az oroszok elnök bejelentette a részleges mozgósítást, depresszióba zuhant, dühös volt és félt.
Vadim megosztotta, amikor februárban Oroszország lerohanta Ukrajnát, ő dacolva annak kockázatával, hogy elhallgattatják, kivonult Moszkva utcáira és részt vett a tüntetéseken. Azonban a szeptember végi bejelentés más volt: úgy érezte, innen már nincs visszaút.
Végül úgy érezte, egyetlen lehetősége maradt: pár nappal Putyin bejelentése után összepakolt és könnyes búcsút vett nagymamájától, s elhagyta moszkvai otthonát – talán örökre.
Vadim és barátja, Alekszej a lehető leggyorsabban a kazah határhoz utazott, ahol nem kevesebb, mint három napon át várakoztak, hogy átjussanak Kazahsztánba.
A kazah kormány közlése szerint Putyin bejelentése óta több mint 200 ezer orosz állampolgár lépett be az országba, és nem is olyan nehéz kiszúrni az oroszokat az almati pályaudvaron: óránként érkeznek a fiatal férfiak vonatokkal, hatalmas hátizsákokkal, kissé kábultan, s rendre a telefonjukkal próbálnak tájékozódni az idegen országban.
Oroszország legkülönbözőbb pontjairól érkeznek a fiatal férfiak, s amikor megkérdezik őket annak kapcsán, hogy miért hagyták el országukat, mindig ugyanaz a válasz: behívó.
Ahogy korábban is, a CNN-nek nyilatkozó orosz állampolgárok nevük elhallgatását kérték, mivel attól tartanak, hogy ha kiderül, hogy elmenekültek a behívó elől, börtönbüntetéssel sújtják majd őket.
Giorgi, egy 30-as évei végén járó író elárulta, a múlt héten menekült Kazahsztánba, miután valódi pánikrohamot kapott a gondolattól, hogy be kell vonulnia a seregbe.
Mivel nem tudja, hogy meddig tart a háború, ahogyan azt sem, hogy meddig kell még Kazahsztánban bujkálnia a behívó elől, csak abban reménykedhet, hogy felesége és kisfia valamikor még a télen meglátogatja Almatiban.
Giorgi egy kifejezetten ritkán hallott megközelítést is megosztott a CNN-nel: azzal a kihívással szembesülve, hogy egy számára teljesen idegen városban próbálja biztosítani saját megélhetését, felismerte, hogy nehézségei eltörpülnek az ukránokéhoz képest, akik közül több millióan kényszerültek otthonuk elhagyására, miután Oroszország lerohanta városaikat és falvaikat.
Az ukránokkal ellentétben, akik még most is bátran harcolnak hazájukért, meglátása szerint a hozzá hasonló oroszokat állampolgárságuk alapján egyszerre lehet menekültnek és agresszornak tekinteni. Ennek kapcsán leszögezte: „nem támogatom a háborúját, és soha nem is fogom”, hozzátéve, hogy ettől függetlenül kénytelen kapcsolatban maradni az orosz állammal, mivel orosz állampolgárként orosz útlevele van.