Múltidéző: a kapus, aki mezőnyben is jól érezte magát

Ha nem, akkor valószínűleg a kilencvenes években még kevésbé követted a labdarúgás világát. Abban az időben Dél-Amerikában több olyan kapus is szerepelt nemzeti csapatokban, akik bizony a legkevésbé sem ijedtek meg, ha mezőnyben is bizonyítaniuk kellett.

Köztük volna René Higuita is, és ő volt az egyik, aki alapjaiban formálta át a kapusokról alkotott képünket, illetve a hálóőr „szakmát” is, és nem véletlenül aggatták rá az El Loco, azaz az „Őrült” becenevet sem. Soron kívül Hatalmas mennyiségű második világháborús bombát semmisítettek meg a tűzszerészeink

Hiquita „szuperképessége” abban rejlett, hogy nem csupán a tizenhatos környékén mozgolódott, hanem hajlamos volt cselsorozatokkal átvágtatni a teljes pályán, szabadrúgásokból pedig óriási bombákat ragasztani szerencsétlenebb sorsú kollégái kapujába.

A kolumbiai labdarúgó a nyolcvanas évek derekán kezdte karrierjét, 2009-es visszavonulásáig pedig tucatnyi csapatban szerepelt – egy rövid spanyolországi kitérőt leszámítva leginkább hazájában. Pályafutása alatt 380 mérkőzésen 41 (!) gólt szerzett klubjaiban, a válogatottban 1987 és 1999 között pedig 68 meccsen háromszor volt eredményes.

A világ futballrajongói kétszer kapták fel a nevére igazán a fejüket, történt ugyanis még az 1990-es, olaszországi vb-n, hogy Roger Milla élete tornáján, 38 év minden rutinját összerakva elcsente a mezőnyben szórakozó, akkor még csak 24 éves zöldfülűtől a labdát, majd az üres kapuba lőtt, ezzel továbbjuttatva a nyolc közé Kamerunt.

A másik szenzáció már kedvesebb emlék lehet számára, 1995-ben egy barátságos meccsen lépett pályára Anglia ellen a Wembleyben. Higuita legendás mozdulata nélkül azonban valószínűleg már senki nem emlékezne erre a mérkőzésre, hiszen nem elég, hogy 0-0 lett, de még az angolok ikonikus stadionjában is mindössze negyedház volt. Az a 20 ezer ember viszont olyat látott akkor, amit vélhetően azóta sem felejtett el. Redknapp egy lecsúszott lövését ugyanis skorpiórúgással hárította, amitől mindenkinek leesett az álla.

Higuita persze a pályán kívül sem volt éppen visszafogott. Jóban volt Pablo Escobarral, egy gyermek elrablásának ügyében pedig ő volt az, akinek közreműködésével kézbesítették a váltságdíjat. Az ügy következményeképp börtönben is ült, emiatt pedig ki kellett hagynia a 94-es világbajnokságot. Később aztán konkrétan a klubjánál bukott le kokainhasználat miatt.

De hogy mégse ezzel zárjuk le a mai múltidézést, emlékezzünk vissza arra is, hogy lényegében Higuita miatt született meg a hazaadás megtiltása a modern futballban. Egyszerűen annyira trükkösen alkalmazta ezt a „kiskaput”, hogy egy jól irányzott passzból lényegében kézből indíthatta saját magát, ami teljesen összezavarta az ellenfeleket. Ezáltal Higuitának köszönhető az is, hogy 1992-től technikásabbá váltak a lábukat egyre többet használó hálóőrök, ami kétségkívül jót tett a focinak, hiszen sokkal gyorsabbá vált tőle a játék, mivel a kapusok leszoktak a labdák folytonos „felszedegetéséről”.