Az 1990-es évek moziját a látványos, mégis érzelmileg is hatásos blockbusterek korszaka jellemezte, és Steven Spielberg 1993-as filmje, a Jurassic Park pontosan ezt az élményt adta meg a közönségnek, amikor Michael Crichton regényét a korszak technikai csúcsteljesítményével vitte vászonra.

A cápa rendezőjeként és az idegen lények iránti vonzalmáról ismert alkotó olyan világot teremtett, amely egyszerre szólt a tudomány határairól és az emberi felelőtlenségről, miközben a gyakorlati effekteknek köszönhetően a dinoszauruszok minden korábbinál valóságosabbnak tűntek.

Az eredeti trilógia

Az eredeti trilógia lezárását követően hosszú ideig úgy tűnt, hogy a történet végleg kifulladt, ugyanakkor Hollywood 2015-ben új életet lehelt a franchise-ba a Jurassic World bemutatásával, amely modern köntösben, de az alapötlethez hűen tért vissza a dinoszauruszpark koncepciójához.

A Collider szerint az új filmek világában a vállalati kapzsiság és a múlt hibáiból való tanulás hiánya ismét központi szerepet kapott, hiszen a történet szerint újra megnyílt egy park, ahol a genetikailag feltámasztott őslények ismét elszabadulhatnak. Bár a fogadtatás nem volt egyöntetűen lelkes, a közönség érdeklődése elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy több folytatás is készüljön, és a széria a streamingplatformokon is új rajongókat szerezzen.

A nagy visszatérés

A visszatérés azonban megosztotta a nézőket, különösen Chris Pratt karaktere, Owen miatt, aki merész húzással szövetségessé tette az addig félelmetes ragadozóként ábrázolt velociraptorokat, ami sokak szerint szembement a Jurassic Park eredeti szellemiségével.

Ennek ellenére a döntés új dinamikát adott a történetnek, és éles kontrasztot teremtett Bryce Dallas Howard figurájával, a vállalati szemléletet képviselő Claire-rel, akinek karaktere szintén vitákat váltott ki, különösen a dzsungelben magas sarkú cipőben futó jelenete miatt.

Egyre jobbak lettek a folytatások

A folytatások később magabiztosabb irányt vettek, és igyekeztek tovább bővíteni az univerzumot, miközben a Jurassic World A bukott birodalom még hangsúlyosabban épített a klónozás etikai kérdéseire, amelyeket már az 1993-as alapfilm is felvetett.

A megnövelt tétek és a sötétebb hangvétel meglepően erős lezárást eredményezett, amely érzelmileg is nagyobb súlyt adott a történetnek, és a látványos kalandfilmes elemek mellett komolyabb dilemmákat is behozott a cselekménybe.

Van benne valami plusz

A rajongók számára külön örömet jelentett, hogy a Jurassic World: Világuralom visszahozta az eredeti szereplőgárda ikonikus tagjait, Sam Neillt, Laura Dernt és Jeff Goldblumot, akik jelenléte nosztalgikus hidat teremtett a régi és az új korszak között, még akkor is, ha a kritikusok összességében hűvösen fogadták a filmet. Ugyanakkor éppen az teszi érdekessé az új trilógiát, hogy egyik rész sem ismétli pontosan a másikat, így az egymás utáni megtekintés során változatos hangulatú és témájú epizódok követik egymást.

A legújabb irány, amely a Jurassic World Újjászületés címet viseli, tovább szakít a korábbi szereplőkkel, és visszatér az első park helyszínére, ezzel tudatosan kapcsolódva a franchise gyökereihez, miközben új történetszálakat nyit meg.

Mindez különösen alkalmassá teszi a sorozatot egy hétvégi maratonra a Netflixen, hiszen a filmek együtt nézve rajzolják ki igazán, miként alakult át az elmúlt évtizedben a dinoszauruszokról szóló modern mítosz, és hogyan próbál minden epizód valami újat hozzátenni az immár több milliárd dolláros franchise örökségéhez.