Lawrence „olyan gyorsan emelkedett a hírnévbe, hogy egy komorabb, intimebb szerep vállalása egy kisebb projektben nem volt könnyű feladat”, ám A kiút mégis az egyik legerősebb teljesítménye lett. A filmben Lawrence Lynsey szerepét alakítja, aki traumás agysérülése után tér vissza New Orleansba, és miközben testileg gyógyul, lelkileg képtelen visszailleszkedni abba a környezetbe, amelyhez rengeteg – jó és rossz – emlék köti.

Henry James szerepében tűnik fel, egy autószerelőként dolgozó férfiként, aki egy balesetben elveszítette a lábát, és saját tragédiájával küzd. A film két ember lassú, fájdalmas, mégis reményteli gyógyulási folyamatát mutatja be, akik számára a fizikai fájdalom sokszor könnyebben kezelhető, mint a múlt sötét gondolatai.

A Collider kiemeli, hogy A kiút „hosszú beszélgetésekkel dolgozik, amik színpadi intimitást hordoznak”, miközben hitelesen mutatja be New Orleanst, azt a várost, amely Lynsey múltját és döntéseit meghatározza. A film nem akar „problémadrámaként” működni, és nem próbál azonnal együttérzést kiváltani; inkább azt vizsgálja, milyen az élet akkor, amikor valaki megpróbál visszatérni a normalitásba, de már nem találja a helyét a régi világában.

Nagyon mély a sztori

A történet egyik legfontosabb rétege, hogy Lynsey a katonaság strukturált világához szokott hozzá, és a civil életbe való visszatérés számára „visszalépésnek” tűnik. A film nem foglal állást a hadsereg etikájával vagy a háborús konfliktusokkal kapcsolatban, de érzékletesen mutatja be azt az elszigeteltséget, amelyet sok veterán átél, amikor nem talál olyan embert, aki megérti a tapasztalatait.

A film nem válik melodramatikussá, mert időt szán arra, hogy megmutassa a szereplők hétköznapjait, mielőtt feltárná traumáik mélységét. A film egyik legszebb vonása, hogy Lynsey és James kapcsolata nem romantikus, hanem két megtört ember barátsága, akik számára a legnagyobb segítség az, hogy meghallgatják egymást.

Azt is bemutatja, milyen nehéz döntésekkel szembesülnek: Lynsey például úgy érzi, kötelessége újra bevetésre menni, mert ott találhatná meg újra az élet értelmét – ám James meghallgatása után rájön, hogy más út is létezhet számára.

A Collider szerint Henry alakítása azért különösen erős, mert James „kiábrándult, mégis nyitott szívű” figura, aki képes megvédeni Lynseyt, amikor egy bárban zaklatják, és aki azzal, hogy segít a nőnek, saját életének értelmét is újra megtalálja. A színész jelölése azért is volt meglepetés, mert a film „szinte eltűnt az awards season forgatagában”, mégis logikus elismerés volt egy olyan művész számára, aki minden szerepében emlékezetes.