Jelek, amik a gyerekek játékfüggőségére utalhatnak
A tinik és a játék kéz a kézben járnak, különösen akkor, ha hozzáférésük van több olyan eszközhöz, ami alkalmas a játékra. De honnan lehet tudni, hogy a játék már túl sok?
Az Egyesült Államokban jelenleg nem ismerik el hivatalos mentális zavarként a játékfüggőséget, ám a WHO 2018-ban megalkotta az erre vonatkozó fogalmat: „Olyan súlyosan hosszú ideig tartós vagy visszatérő viselkedés, amelyben a játék elsőbbséget élvez az élet más területeivel szemben, és a negatív hatások ellenére a játékkedv vagy a játékszenvedély továbbra is megmarad.”
Sarah Domoff, a Michicani egyetem pszichológus professzora szerint szerencsésebb a jelenségre „problematikus játszásként” gondolni, mint egy rendes szenvedélyre. A problematikus szó tartalmazza, hogy az adott gyermek zavartalan fejlődésére veszélyt jelent. „Éles különbség van a játék élvezete és a túl sok játék, illetve aközött, amit problematikus játszásnak tekintünk”.
Más szavakkal élve, a játék akkor válik problematikussá, amikor belezavar a gyermek iskolai, közösségi életébe, illetve a tevékenységekbe, amiket korábban élvezett.
A szülők kezében ott a lehetőség, hogy szembemenjenek azzal, hogy problematikussá váljon a gyermek játékszenvedélye. Domoff szerint: „Beszélni kell arról, hogy milyen kapcsolatot akarunk kialakítani a technológiával és a médiával, illetve mit tudunk csinálni annak érdekében, hogy megtaláljuk ebben az egyensúlyt.”
Valójában tényleg az egyensúly a kulcsa annak, ha a tinédzserek és a játékok kapcsolatáról beszélünk. Némely játékidő teljesen rendben van, ha a gyermek biztonságos és korához illő játékkal tölti az idejét, de el kell fogadniuk, hogy nem vehet el időt a házi feladatok, az iskola és az iskolán kívüli tevékenység, valamint a családi kapcsolatok elől.
Az American Academy of Pediatric elkészített egy online családi tervet, amit a gyermekeiddel közösen ki tudsz tölteni, és ami beállítja azt a rendet, amivel meglehet találni az egyensúlyt a képernyő és a való élet között. Kezdetnek érdemes lefekvés előtt legalább egy órával kikapcsolni a számítógépeket, hogy ne zavarjon be az alvás rendjébe. Akár csökkenteni, vagy egyenesen eltávolítani is érdemes az eszközöket a hálószobából.
Domoff szerint emellett beszélgetni kell a gyerekekkel, hogy pontosan mit élveznek a játékban, amivel töltik az idejüket, vagy akár játszani is velük, ami kifejezetten hasznos lehet, mert megbizonyosodhatunk arról, hogy biztonságos-e a játék a gyermekünk számára, plusz lehetőséget ad arra is, hogy tájékoztassuk a gyermekeinket a reklámok és a manipulatív játékon belüli vásárlások veszélyeiről, ami talán segítheti, hogy kritikusabbak legyenek a hirdetőkkel szemben.
A problematikusságot nem lehet szimplán annyiból megállapítani, hogy mennyi időt töltenek a játékok előtt a fiatalok. Ehelyett inkább azt kell felmérni, hogy milyen hatással van az életük több területére.
Ha hiányoznak az iskolából a játék miatt, és a társaikkal se jönnek ki annyira, elvesztették az érdeklődésüket a közösségi tevékenységek iránt, amit korábban szerettek, mert nem akarják abbahagyni a játékot, akkor ezek mind jelzések arra, hogy közbe kell lépni. Az is egy vészjósló jel, ha túlzottan dühössé válnak annak hatására, hogy abba kell hagyni a játékot.
Néhány esetben a jelenség megszüntethető annyival, hogy bizonyos korlátok közé helyezik a játékhasználatot, hogy a gyerekek az élet többi területére jobban tudjanak fókuszálni, lehet, hogy ennyi elegendő a szituáció orvoslására.
Ha egy szülő küszködik azzal, hogy valahogy navigálni tudja a gyermek viselkedését, Domoff szerint egy szakember segítségét kell kérni, hogy úgynevezett nevelési tréningeken meg tudják változtatni a neveléshez való hozzáállást olyan módon, hogy az sikerre vigyen. Segíthet emellett az is, ha kognitív viselkedési terápiát alkalmazunk.
Miközben azon dolgozol, hogy csökkentsd a gyermeked problematikus viselkedését, érdemes fejben tartanod, hogy ez a fajta játékhasználat egy másik, sokkal nagyon probléma tünete is lehet, mint például érzelmi szabályozási problémák, szorongás, depresszió, ADHD vagy autizmus.
Összességében az egyik legfontosabb, amit tehetsz, hogy sohasem használod a „függőség” szót előttük, Dr. Michael Bishop álláspontja szerint. Bishop ennek kezelésére hozta létre a Summerland nevű projektet, egy terápiás tábort olyan tinik számára, akik túl sokat használják a különböző eszközöket. Hozzáteszi, hogy inkább a szokás szó használatára törekedjenek a szülők, mivel a tinédzserek, ha a saját viselkedésükre szokásként tekintenek, akkor hajlandóbbak lesznek változtatni rajta.
A függőség legjellemzőbb formáival (drog, alkohol, szerencsejáték) ellentétben a játékhasználat teljes megvonása egyáltalán nem célravezető. Inkább abban rejlik a probléma kezelésének a kulcsa, hogy lecsökkentjük a játékra való szükség érzetét, és az egészséges eszközhasználatot próbáljuk megmagyarázni ennek a korosztálynak.
