Jég a Merkúron – tudósok megoldották a rejtélyt
A Holdhoz hasonlóan a Merkúron is több olyan kráter található, ahol a hőmérsékletek extrém értékeket érnek el. De amíg az előbbin csupán kis mennyiségben találhatunk jeget, addig a Merkúron ebből nagyon sok van. A kutatókat sokáig foglalkoztatta a tény, hogy miért és főleg hogyan kerülhetett több víz a Naphoz legközelebb lévő bolygóra, mint a Holdra.
A Merkúr felszínén akár 400 Celsius-fokos hőmérséklet is uralkodhat, ennek ellenére jelentős mennyiségű jég található a felszínén. A Georgia Institute of Technology kutatói azonban úgy tűnik, a kémia tudományának segítségével megfejtették ezt a különös rejtélyt.
A napszél pozitív töltésű részecskékkel bombázza a Merkúr felületét, ezek pedig a bolygó ásványaival reagálnak. Így olyan hidroxil-csoportok keletkeznek, amelyek magas hőmérséklet hatására elszabadulnak, egymásnak ütköznek, végül vízmolekulák és hidrogén atomok keletkeznek. Ezek a molekulák továbbterjednek a bolygó felszínén, egyesek pedig olyan kráterek fenekén landolnak, amelyek napfénytől rejtett, teljesen sötét területeken vannak és ahol extrém alacsony a hőmérséklet.
Mivel a Merkúrnak nincs atmoszférája, így nem létezik levegő, ami vezethetné a hőt. Ennek hatására a keletkezett vízmolekulák jéggé alakulnak.
„Ez kicsit olyan, mint a Hotel California című slágerben: a vízmolekulák benéznek az árnyékokhoz, de sosem távozhatnak.”
mondta Thomas Orlando, a Georgia Tech’s School of Chemistry professzora.
A március 16-án az Astrophysical Journal Letters hasábjain publikált kutatás szerint ez a folyamat lehet felelős a Merkúron lévő jég 10 százalékáért, ami körülbelül 11 milliárd tonnának felel meg.
Tudósok azt feltételezik, hogy a többi jég a bolygó aszteroidákkal és meteoritokkal történt ütközések hatására keletkezhetett.
„Úgy gondolom, hogy a legtöbb víz a Merkúron aszteroidák becsapódása által jött létre. De kérdéses az is, hogy az aszteroidákra egyáltalán hogyan került ez a víz. Az ehhez hasonló folyamatok talán segíthettek benne.”
összegezte Brant Jones kutató.
