Jason Statham neve mára összeforrt a modern akciófilmek világával: A szállító óta eltelt két évtizedben a színész szigorú tekintetével, precíz mozdulataival és harcművészeti rutinjával építette fel azt a figurát, amelyet a közönség jól ismer és szeret. A megmentő
pontosan erre a jól bejáratott Statham‑formulára épít – és nem is tagadja –, ugyanakkor a kritikusok szerint mégis sikerül valami újat hozzáadnia a színész filmográfiájához.

A történet első pillantásra ismerős lehet: Statham ezúttal Mason szerepében tűnik fel, aki egy világítótorony‑szigeten bujkál, mígnem egy bajba jutott kislány megsegítése után felfedi magát, és ezzel óhatatlanul magára vonja az MI6 figyelmét. A film tehát ismét egy olyan férfit állít középpontba, aki egykor elit katona vagy ügynök volt, és akit a múltja kényszerít vissza az erőszak világába – ugyanaz a séma, amelyet a The Beekeeper is követett.

Ismerős recept, új megközelítés

A megmentő azonban nem csupán akciófilm: a kritika szerint politikai thrillerként is működik, amiben egy kormány próbálja eltüntetni a múlt hibáit – sikertelenül. A Mason és a kislány (Bodhi Rae Breathnach) közötti kapcsolat olyan klasszikusok hangulatát idézi, mint a Shane, a Logan vagy a Léon, a profi: egy magányos, erőszakhoz szokott férfi kénytelen gondoskodó szerepbe lépni, miközben saját démonaival is szembenéz.

Nem egy megszokott Statham-film

A film vizuális világa is eltér a megszokott Statham‑produkcióktól. A kritika szerint a „shakycam” és a nyersebb képi megoldások karakteresebb hangulatot teremtenek, és bár a cselekmény kiszámítható, a fókusz nem a fordulatokon, hanem a szereplőkön van. A harcjelenetek ritkábbak, de minden alkalommal a történet szerves részei, nem pedig öncélú látványosságok.

Kevesebb akció, több lélek

A film egyik legnagyobb erénye, hogy visszafogja az akciót, és helyette a karakterekre helyezi a hangsúlyt. A CBR szerint Statham ezúttal nem csupán keményfiúként tündököl, hanem megmutatja sebezhetőbb oldalát is: a film „megengedi neki, hogy egyszerre legyen kiszolgáltatott, boldog, szomorú és akár ijedt is”. Ez ritka lehetőség a színész számára, akit Hollywood gyakran csak a fizikai jelenléte miatt alkalmaz.

Ugyanakkor nem hibátlan: a cselekmény időnként lassú, a finálé pedig kissé antiklimatikus. A kritika szerint a film „rengeteg potenciált hordoz, amelyet a műfaj keretei néha visszafognak”, de még így is egy olyan akciódráma született, amely mélyebb témákat érint, mint amit Statham filmjeitől megszoktunk.

Nem ez lesz a következő Kommandó, de a kritika szerint bebizonyítja, hogy a közönség készen áll az érzelmesebb, karakterközpontú akciófilmekre. A John Wick‑franchise pihenőre vonulásával a műfaj új irányokat keres, és A megmentő jó példája annak, hogyan lehet az akciót drámával és lélektani mélységgel ötvözni. A film világszerte január 30‑án került a mozikba.