Járai Máté egészen szívfacsaró vallomása Kíráról, a gyerekvállalás kérdéséről
Járai Kíra továbbra sem érzi azt, hogy gyereket szeretne, de ők is tudják, hogy ezt még nagyon megbánhatják. Járai Máté különösen tart ettől, és az idő egyre csak telik.
Járai Kíra továbbra sem érzi azt, hogy gyereket szeretne, de ők is tudják, hogy ezt még nagyon megbánhatják. Járai Máté különösen tart ettől, és az idő egyre csak telik.
Friderikusz Sándor műsorában, az Életünk történetében Járai Máté és Járai Kíra voltak a vendégek, akik átestek azokon a folyamatokon, melyek végén megnézhették magukat több évtizeddel később. Ez pedig belőlük is furcsa érzéseket váltott ki.
A műsor ideje alatt a gyerekvállalás szintén szóba került, de továbbra is úgy tűnik, hogy Kíra nem áll erre készen, még mindig nem szeretne gyereket. Mindketten elsírták magukat, amikor erről kérdezte őket Friderikusz.
„Ha most kérdezi a 62 éves Járai Mátétól, akkor én azt választom, hogy ezt elengedtük. Elhitettük magunkkal, hogy ez így jó.” – mondta Máté, míg Kíra a sírástól beszélni is alig tudott, hangsúlyozván, hogy fél a megbánástól.
„Egyébként, ha őszintén kérdezi, akkor megbántuk.” – fogalmazott Máté a 62 éves énjében. Kíra attól is fél, hogy ezt nem adja meg a férjének. „Félek attól, hogy ezt Máténak nem adtam meg.” – válaszolt Kíra.
Bődületesen nagy volt Istenes Bence belépője: szájra puszit adott Balázsnak
„Sosem várnám el tőle egyébként. Tehát, ha én valamit nem szeretnék, az az, hogy ez ne egy szívbéli döntés legyen, hanem egy nekem való megfelelés. Pontosan ez ellen küzdünk az egész életünk során. Néhány éve kórházba kerültem egy májbetegséggel, és nem lehet tudni pontosan, hogy mi ennek a kimenetele, mert ugye folytak a vizsgálatok, meg minden.”
„Az orvosok mondták, néhány nap kell, hogy kiderüljön, de a májértékeim olyanok voltak, mint egy haldokló májbetegnek. Odaült mellém a kórházi ágyra, és azt mondta: „Annyira most először félek attól, hogy elveszíthetlek… most először jutott először eszembe az, hogy te ebből a kórházból lehet, hogy nem is jössz ki, hogy lehet az kellene, hogy szüljek neked egy gyereket.”
„Emlékszel? Később, amikor a pszichológusom rákérdezett erre a dologra, és megkérdezte, hogy mit éreztem akkor, amikor ezt mondta a feleségem. Azt mondtam, hogy halálosan boldog voltam. Boldog voltam attól a vallomástól, hogy annyira szeret, nekem gyereket szülne.”
