A cselekmény középpontjában egy amerikai nukleáris tengeralattjáró, az USS Montana titokzatos elsüllyedése áll, aminek felderítésére a haditengerészet egy civil olajfúró platform, a Deep Core legénységét küldi. A csapat vezetője Virgil „Bud” Brigman (Ed Harris), akihez csatlakozik felesége és egyben a platform tervezője, Lindsey Brigman (Mary Elizabeth Mastrantonio). A küldetés során nemcsak a mélység veszélyeivel, hanem egy idegen, fénylő vízalatti létformával is szembesülnek, amely alapjaiban változtatja meg a szereplők világképét.

A forgatás 1988‑ban zajlott, és hírhedten nehéz körülmények között készült: a stáb egy elhagyott atomerőműben épített hatalmas víztartályokban dolgozott, a jelenetek mintegy 40 százalékát víz alatt vették fel. A színészek fizikai és lelki megterhelése ellenére a film elkészült, és Cameron víziója új mércét állított a filmiparban.

A főszereplők között Ed Harris, Mary Elizabeth Mastrantonio és Michael Biehn mellett Alan Silvestri zeneszerző és Mikael Salomon operatőr munkája is meghatározó volt. A látványvilág különösen emlékezetes: az Industrial Light & Magic által készített „vízi lény” CGI‑jelenet a maga idejében forradalminak számított, és előkészítette a terepet Cameron későbbi filmjeihez, például a Terminátor 2 és az Avatar vizuális világához.

A kritikai visszhang vegyes, de összességében pozitív volt. Az IMDb‑n 7,5/10 pontot, a Rotten Tomatoes‑on 87%-os értékelést kapott. A kritikusok kiemelték, hogy „A mélység titka James Cameron egyik leginkább alulértékelt, de legerősebb alkotása”, ami feszült akciót és érzelmi mélységet kínál. A Disney+ kínálatában is megtalálható film az 1990‑es Oscar‑díjátadón elnyerte a „Legjobb vizuális effektus” kategóriát, ami megerősítette technikai úttörő szerepét.