1975-ben mutatták be Milos Forman rendezésében a Száll a kakukk fészkére című filmet, ami Ken Kesey korszakalkotó regényének adaptációjaként vált a modern amerikai filmművészet egyik legnagyobb hatású alkotásává. A történet középpontjában Randle McMurphy áll, akit Jack Nicholson alakít – egy férfi, aki elmebetegséget színlelve próbálja elkerülni a börtönt, ám végül egy pszichiátriai intézetbe kerül, ahol az embertelen rendszer fokozatosan felőrli. A film sötét tónusa, társadalomkritikus üzenete és színészi teljesítménye máig hivatkozási alap.

Jack Nicholson alakítása Randle McMurphy szerepében sokak szerint pályafutásának csúcspontja. A karakter lázadása, humora és fokozatos mentális leépülése olyan érzelmi mélységet adott a filmnek, ami a nézőt nemcsak szórakoztatja, hanem megrázza is. Louise Fletcher szintén emlékezetes alakítást nyújtott: az ápolónő, Ratched nővér megtestesíti az elnyomó intézményi rendszert, és a filmtörténet egyik legfélelmetesebb antagonistájaként vonult be a köztudatba.

A film zenéjét Jack Nitzsche szerezte, aki minimalista, mégis nyomasztó hangzásvilágot teremtett, ezzel is erősítve a pszichiátriai intézet zárt és rideg atmoszféráját. A forgatás Oregon államban, egy valódi elmegyógyintézetben zajlott, ahol a stáb tagjai – köztük Nicholson – igazi páciensekkel is kapcsolatba kerültek, hogy hitelesebb képet alkothassanak a mentális betegségekről és az intézményi élet valóságáról.

A Száll a kakukk fészkére a 70-es évek egyik legfontosabb filmje, és azóta is hivatkozási pont a társadalmi elnyomás, az intézményi hatalom és az egyéni szabadság témaköreiben. A film hatása ma is érezhető: Ratched nővér karaktere például önálló sorozatot kapott, míg McMurphy alakja továbbra is a szabadságvágy és a rendszerkritika szimbóluma maradt.

Az Apple TV-n is elérhető film 3 millió dolláros költségvetésből készült, és világszerte 163,25 millió dolláros bevételt ért el, ami a 70-es években kiemelkedő sikernek számított. A film nemcsak pénzügyi szempontból volt eredményes, hanem szakmai elismerésekben is bővelkedett: az 1976-os Oscar-gálán 5 fő kategóriában győzött, köztük a legjobb film, legjobb rendező (Milos Forman), legjobb férfi főszereplő (Jack Nicholson), legjobb női főszereplő (Louise Fletcher) és legjobb adaptált forgatókönyv (Lawrence Hauben és Bo Goldman).