Black esetében ez a „mi lett volna, ha” érzés a Hihetetlen család című Pixar‑klasszikushoz kötődik, ami a 2000‑es évek egyik legmeghatározóbb animációs filmje lett. A színész ugyanis annak idején megkeresést kapott a film főgonosza, Syndrome szinkronhangjára, ám végül visszalépett a szereptől.

A döntés hátteréről később ő maga beszélt: amikor felkérték, a projekt még messze volt attól, hogy biztos sikernek tűnjön, és Brad Bird neve sem csengett akkoriban olyan súllyal, mint később. Black elmondása szerint nem ismerte fel a rendező jelentőségét, ami miatt a felkérés „kevésbé sürgetőnek” és könnyebben elengedhetőnek tűnt számára.

A színész azonban nemcsak a rendező ismeretlensége miatt bizonytalanodott el. A karakterrel kapcsolatban is komoly aggályai voltak: attól tartott, hogy Syndrome „laposnak” vagy túlságosan „rajzfilmesnek” hat majd, ezért változtatásokat kért, hogy a figura több réteget kapjon. Saját megítélése szerint ez „ésszerű kreatív kérés” volt, hiszen szerette volna, ha a szerep valóban emlékezetes és súlyos lenne – írja a ScreenRant.

Egyértelmű volt az üzenet

Brad Bird reakciója azonban gyors és határozott volt: nem volt hajlandó módosítani a karakteren, és lényegében azt üzente Blacknek, hogy ha nem tetszik a szerep, lépjen tovább. Utólag ez a pillanat sokat elárul Bird alkotói magabiztosságáról és arról, hogy nem kívánt kompromisszumot kötni egy olyan antagonistával kapcsolatban, amely később a Pixar egyik legélesebb és legösszetettebb gonoszává vált.

A film bemutatója után Black számára is világossá vált, mit mulasztott el. Syndrome ugyanis korántsem volt egydimenziós figura: a karakter a sértettség, a jogosulatlan önhittség és a torz rajongás rétegeiből épült fel, és a közönség, valamint a kritikusok is nagyra értékelték ezt a komplexitást.

A színész később elismerte, hogy a változtatási igényei „bizonytalanságból, nem pedig valódi meglátásból” fakadtak, és hogy túl későn jött rá: a karakter éppen azért működött, mert Bird eredeti koncepciója szerint maradt.

Jack Black számára a Hihetetlen család nemcsak egy elszalasztott lehetőség lett, hanem fontos szakmai tanulság is. Azóta többször beszélt arról, hogy megtanulta: vannak helyzetek, amikor a legjobb döntés az, ha a színész hátralép, és hagyja, hogy az alkotók a saját víziójuk szerint dolgozzanak. A Pixar filmje így nemcsak nélküle vált mesterművé, hanem hozzájárult ahhoz is, hogy Black másként tekintsen a jövőbeli szerepvállalásaira.