A Közel-Keleten zajló háború újabb kritikus pontra ért, miután az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni támadásai átterjedtek a világ egyik legfontosabb energiacsomópontjára, a Hormuzi-szorosra.

A szoroson halad át a globálisan felhasznált olaj mintegy ötöde, valamint jelentős mennyiségű földgáz, így a térségben kialakult káosz azonnal megemelte az energiaárakat. A tankerforgalom gyakorlatilag leállt, miután Irán több olajszállító hajót is megtámadott.

Az Iráni Forradalmi Gárda egyik parancsnoka hétfőn kijelentette, a szoros „zárva van”, és minden áthaladni próbáló hajót „lángba borítanak”. A támadások következtében legalább 5 tanker megsérült, 2 ember meghalt, és mintegy 150 hajó rekedt a térségben. Az olaj ára hétfőn 79,40 dollár fölé emelkedett, miután pénteken még 73 dollár körül mozgott.

Michelle Bockmann, a Windward vezető tengeri hírszerzési elemzője az Al Jazeerának elmondta: „A forgalom legalább 80 százalékkal visszaesett”, hozzátéve, hogy a szállítmányozási ágazat már a háború előtt is „hatalmas fuvardíj-emelkedéssel” küzdött.

Kiadták a riasztást

Cormack McGarry, a Control Risks tengeri biztonsági igazgatója szerint a hajósok szombaton vészfrekvencián kaptak üzenetet Irántól, miszerint a szoros zárva van: „Minden hajó a környéken hallotta… és ez elég volt ahhoz, hogy a legtöbb megálljon.”

A Kpler hajókövető adatai szerint vasárnap csak korlátozott forgalom zajlott, főként iráni és kínai zászló alatt közlekedő hajókkal. Bockmann szerint elképzelhető, hogy néhány tanker kikapcsolta az automatikus azonosító rendszerét, hogy elkerülje az észlelést.

Irán is bajba kerülhet

McGarry ugyanakkor figyelmeztetett: egy teljes lezárás Irán számára is súlyos következményekkel járna, hiszen „a saját nyakuk körül szorítanák a hurkot”. Szerinte „teljesen valószínűtlen”, hogy Irán hosszú távon fenn tudná tartani a blokádot, ugyanakkor a regionális ellátási láncok sérülékenysége miatt így is komoly károk várhatók.

A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a nagy olajvállalatok és biztosítók gyakorlatilag kivonultak a térségből, a biztosítási díjak pedig már a háború előtt is hatéves csúcson voltak.

Rachel Ziemba, a Center for a New American Security vezető elemzője szerint „egyértelmű eszkaláció történt az éjszaka folyamán”, és Katar már előre leállította LNG‑termelését. „Ha a tankerek nem hajlandók belépni az öbölbe, az világosan jelzi, mi forog kockán” – tette hozzá.

Az Egyesült Államok sem immunis

Bár az USA már nem függ a közel-keleti olajtól, az ellátási zavarok így is hatással lehetnek a belső árakra. David Warrick, az Overhaul ellátási lánc platform alelnöke szerint „a helyzet nagyon változékony”, és a hajók átirányítása – például Afrika déli csücskénél, a Jóreménység-fokánál – jelentősen növeli a szállítási időt és költségeket.

„A háborús kockázati biztosítás és az extra vészhelyzeti biztosítás több ezer dollárral növeli a kiadásokat” – mondta Warrick.

Ziemba szerint ugyanakkor lehetnek nyertesei is a válságnak: mivel az USA nettó energiatermelő, az emelkedő árak amerikai olajtermelőknek kedvezhetnek. „A fogyasztói szektor veszít, de a termelők nyernek. A kérdés az, meddig tart ez? Nehéz ilyen intenzitást hosszú ideig fenntartani.”