India szénhiánya intő jel a gazdaságára és az éghajlatváltozásra nézve is
A tüzelőanyag akut hiánya azzal fenyeget, hogy aláássa a gazdaság koronavírus-járvány utáni fellendülését, mivel az iparágaknak csökkenteniük kell a felhasználást, vagy importra kell költeniük.
Fotó: Unsplash/Bence Balla-Schottner
De rávilágít a világ harmadik legnagyobb szén-dioxid-kibocsátójának a piszkos tüzelőanyagtól való függőségére is, amely még a COP26 csúcstalálkozó közeledtével sem kötelezte el magát a nettó nulla kibocsátás mellett. A szénből, India energiaszerkezetének góliátjából kialakult akut szénhiány miatt az iparágak kénytelenek vagy visszafogni a termelést, vagy drága importált tüzelőanyagot használni, mivel a háztartásokat ellátó áramszolgáltatóknak elsőbbséget kell élvezniük.
A helyzet alááshatja az ország gazdasági fellendülését a pusztító járvány után, amely mély recesszióba taszította az országot. A helyzet azonban arra is rávilágított, hogy India továbbra is erősen függ a szenetől mint energiaforrástól, miközben az ENSZ COP26 klímacsúcsának előkészítése során, amely a hónap végén kezdődik Glasgow-ban, a világnak a bolygót felmelegítő fosszilis tüzelőanyagoktól való elfordítását tűzte ki célul.
Bhupender Yadav indiai környezetvédelmi miniszter csütörtökön a Reuters hírügynökségnek elmondta, hogy Narendra Modi miniszterelnök részt vesz a csúcstalálkozón, ami a globális felmelegedés elleni küzdelem érdekében a kibocsátások erőteljesebb csökkentésére irányuló világméretű erőfeszítések ösztönzésére szolgál. India villamosenergia-szükségletének 72 százalékát szénből fedezi, míg Kína villamosenergia-termelésének 60 százalékát fedezi szénből.
India szénhiányát több tényező együttesen okozta, többek között az időjárás: a heves esőzések elárasztották a bányákat. Ez egy „rendkívül bizonytalan helyzet”, különösen az olyan energiaigényes ágazatok számára, mint az alumínium, ahol a szén a termelési költségek 40 százalékát teszi ki – mondta Rahul Sharma, az Aluminium Association of India elnöke.
„A működő üzemek szénkészletei riasztóan alacsony, két-három napos kritikus készletekre csökkentek, az import pedig teljesen életképtelen a szén világpiaci árának és a tengeri szállítási díjak exponenciális emelkedése” miatt”
– tette hozzá.
Nincs alternatíva
Kína, a világ legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója, kijelentette, hogy 2060-ra szén-dioxid-semlegessé válik; az Egyesült Államok, a második legnagyobb kibocsátó, 2050-et jelölte meg a nettó nulla szén-dioxid-kibocsátás határidejeként; India, a világ harmadik legnagyobb kibocsátója azonban nem vállalt ilyen kötelezettséget.
Az indiai kormány azzal érvel, hogy az országnak „szén-dioxid-kibocsátási térre” van szüksége a gazdasági fejlődéshez, hogy enyhítse a nyomasztó szegénységet. A Pew Research szerint India közel 1,4 milliárd lakosából mindössze 66 millióan tartoznak a közép- és felső-középosztályhoz, amely a Pew Research szerint napi 10 és 50 dollár közötti összegből él.
„Gyorsan és gőzerővel kell dolgoznunk a nettó nulla kibocsátás célja felé, de nincs értelme elkötelezni magunkat a nettó nulla kibocsátás mellett. Messze vagyunk attól, hogy az energiafogyasztásunk elérje a csúcsot. A legtöbb ország, amely a 2050-es célt tűzte ki célul, 15 évvel ezelőtt érte el a csúcsot. Mi még legalább 10-15 évig nem fogjuk elérni a miénket. Nem állíthatjuk le a fejlődésünket, hogy elérjük a nettó nullát, amit meg kellene tennünk”
– mondta Alok Bara energiaügyi szakértő, a PowerLine című infrastrukturális magazin szerkesztője.
