Számos nagyszerű konzol jelent meg az évek során, ám egyes példányoknak sikerült sokkal nagyobb hatást gyakorolniuk a játékosokra, mint másoknak: mindegyikről elmondhatjuk, hogy megjelenésük idején a sokak által elképzelhetőnek tartott határokat feszegették, miközben rengeteg innovatív új funkciót mutattak be mind a játékmechanika, mind a grafika terén.
Mivel azonban e konzolok szinte összehasonlíthatatlan hardveres korszakokban jelentek meg, nem könnyű feladat közvetlen összehasonlítást végezni közöttük. S bár a az idők során egyre komolyabb és erősebb konzolok kerültek a boltok polcaira, ez nem jelenti azt, hogy a kínált játékélmény is ugyanilyen ütemben fejlődött.
Fontos megjegyezni azt is, hogy a technológiai újdonságok is nagyon sokat dobtak a konzolok népszerűségén, ezzel párhuzamosan a játékkönyvtár is erősen meghatározó szerepet játszott abban, hogy a gamerek melyik konzolt választották. Most pedig íme, a lehetetlen küldetés: minden idők legjobb konzoljainak listája.
A Nintendo Wii már a bejelentésekor is hatalmas népszerűségnek örvendett, hiszen képes volt arra, amire korábban senki: a játékokat ugyanis a hálószobából egyenesen a nappaliba vitte, innovatív mozgásvezérlésével pedig ténylegesen minden korosztály és számára vonzóvá tette a játékokat.
Kétségtelen, hogy sok család viszonylag hamar ráunt az újdonságra, és feltették a polcra a konzolt, az tény, hogy a Wii életciklusa alatt több mint 100 millió darabot szállítottak belőle világszerte, ami elég bizonyíték ahhoz, hogy nagyon is népszerű volt a maga idejében.
A Wii a „kapd fel és játssz” definíciója volt, s kiváló választékot kínált a fitneszközpontú játékokból. Persze ennek az újdonságnak nagy ára volt: sokan összetörték a tévéképernyőt és más háztartási készülékeiket, amikor a Wiimote kirepült a kezükből egy különösen agresszív teniszadogatás vagy ütési kísérlet után.
Ez a konzol a legjobb példa arra, hogy a verseny minden egyes iparágban fontos: a Master System sikerére építve a Genesis a Super Nintendónak is komoly versenytársa lett, sőt, egyes területeken még sikeresebb is volt. Noha manapság nem sokan áradoznak katalógusáról, annak idején rengeteg kiváló játékkal rendelkezett, és számos Genesis portja felülmúlta SNES társait.
A konzol sikerének nagy része a Sega of America agresszív marketingstratégiájának és egy Sonic nevű sünnek köszönhető, aki a Genesisben debütált. Sokan pedig úgy érezték, hogy a konzol olyan ígért, amit a Nintendo sosem, s annyira csábítónak bizonyult az újdonság, hogy sokan be is szerezték, ami hozzásegítette a Segát ahhoz, hogy szilárdan megvethesse a lábát az egyre bővülő konzolpiacon.
Az eredeti Xbox mintegy másfél évvel a PS2 után jelent meg, így nagyon kellett küzdenie a felzárkózásért. Csakhogy a Microsoft láthatóan tanult ebből, s úgy határozott, hogy a konzol utódját majdnem egy teljes évvel a PS3 előtt adja ki. Ez az egyéves előny és a PS3 kissé túlzó induló ára az oka annak, hogy sokan a 360-at tartják a hetedik generációs konzolháború győztesének.
A Microsoft folytatta a konzol-exkluzív stratégiáját, és a Forza, a Gears of War és a Halo segítségével világszerte több millió konzolt adott el. Ezen a ponton azonban muszáj megemlítenünk az Xbox 360 a halál vörös gyűrűjeként ismert kritikus hardverhibát is, mely megkeserítette a játékosok életét. Ennek ellenére a 360 kiváló könyvtára és az online játék fantasztikus megvalósítása végül is elég volt ahhoz, hogy a csúcson maradjon.
Noha az Atari 2600 segített megalapozni az otthoni konzolok piacát, az 1983-as nagy videójáték-krachot követően a Nintendo Entertainment System volt az, mely megmentette azt: a NES olyan népszerű arcade-karaktereket hozott a köztudatba, mint Mario és Donkey Kong, miközben olyan nagyszerű sorozatokat is megismertetett a játékosokkal, mint a The Legend of Zelda, a Metroid és a Final Fantasy.
Noha a mai mércével mérve hihetetlenül egyszerű, a NES a nyolcvanas években igencsak lenyűgöző hardver volt. Vizuálisan nyilván közel sem volt olyan lenyűgöző, mint a korszak legjobb játéktermi játékgépei, ám a konzol kiváló játéktárának köszönhetően – mely inkább a hosszabb játékmenetekre volt kihegyezve – a rendszer milliós eladásokat produkált, és megteremtette az alapjait annak, ami hamarosan meghatározóvá vált.
A PlayStation megjelenése sokakat meglepett, noha hosszú éveken át fejlesztették: a Sony egy időben a Nintendóval együttműködve egy lemezalapú rendszert akart kiadni Nintendo PlayStation néven, de végül egyedül indult el. A PS1 által a lemezekre való átállás sokkal nagyobb szabadságot adott a fejlesztőknek, ami végül ahhoz vezetett, hogy számos nagy franchise is átugrott a platformra.
Ellentétben a Segával és a Nintendóval – melyeknek egy-egy fő kabalafigurájuk volt – a PlayStationnek több is volt: Lara Croft, Crash Bandicoot és Spyro the Dragon csak pár pálda a PS1-hez leginkább köthető népszerű karakterek közül. A 2D-ről a 3D-re való átmenet ugyan nem volt különösebben zökkenőmentes, de a PS1 úttörő szerepet játszott ebben, és megszilárdította helyét minden idők egyik legjobb videójáték-konzoljaként.
A kézikonzolokat és az otthoni konzolokat hosszú éveken át két teljesen külön dolognak tekintették, ám ez a Nintendo Switch megjelenésével megváltozott. A gyártó által bevallottan gyenge otthoni konzol teljesítményével és egy kézikonzol hordozhatóságával büszkélkedő Switch világszerte magával ragadta a játékosokat.
Ha pedig ezt az újdonsült szabadságot kombináljuk a fantasztikus first-party címek hatalmas választékával, úgy nem is lehet kérdés, hogy miért döntöttek olyan sokan a Switch mellett. Persze, a teljesítmény hiánya és az általa kínált, nem túl jó online élmény egy kicsit hátráltatja a rendszert, de az alacsony árcédulát és a konzol által kínált kényelmet figyelembe véve ezek a hibák könnyen figyelmen kívül hagyhatók.
Már számtalanszor elhangzott, de a Dreamcast egy olyan konzol volt, mely évekkel megelőzte korát: ez volt ugyanis az első olyan otthoni konzol, amelyik igazán elsajátította az online játékok csínját-bínját, és több játékában is eljátszott a mozgásvezérlés ötletével. A könyvtára talán nem a legnagyobb, de rengeteg műfajmeghatározó címmel büszkélkedhet, mint például a SoulCalibur, a Skies of Arcadia és Yu Suzuki Shenmue-ja.
Sajnos a Dreamcast már a kezdetektől fogva bukásra volt ítélve, mivel a Sega mind a játékosok, mind a harmadik fél fejlesztők bizalmát elvesztette a Saturn és a Genesis számos kiegészítőjének elhagyásával. Az sem segített a helyzeten, hogy a kalózkodás a konzol módosítása nélkül is lehetséges volt, de végül a PS2 megjelenése volt az utolsó szög a Dreamcast koporsójában.
Az 1960-70-es években járunk, amikor az a gondolat, hogy a videójátékokat útközben is lehet játszani, aligha volt több, mint vágyálom. Számos vállalat próbálkozott saját hordozható játékkonzolok kifejlesztésével, de végül a Nintendo volt az, mely a nyolcvanas évek végén ténylegesen megalkotta a nyerő képletet. Az így létrejött konzol és számos utódja pedig évtizedeken át uralta a piacot.
Az évek során sokan próbálták felvenni a versenyt a rendszerrel, de egyikük sem jutott a közelébe. Az eredeti Game Boy és annak Pocket változata több mint négyszer annyi példányban fogyott, mint az Atari Lynx, a Sega Game Gear és a TurboExpress együttvéve. A rendszer lefektette a későbbi Nintendo kéziszámítógépek alapjait is: a GBA, a DS és még a Switch is nagyrészt az eredeti Game Boynak köszönheti sikerét.
A legjobb videójáték-konzolok közül sokan vezettek be innovatív újdonságokat, de a Super Nintendo esetében ez nem igazán volt így. A SNES megjelenésekor természetesen elég fejlett hardver volt, de nehéz kiemelni bármit is, amit a konzol tudott, és amit a versenytársai nem tudtak utánozni. Amit viszont tudott, azt rendkívül jól csinálta.
A SNES volt az egyik utolsó olyan nagy otthoni konzol, mely a 2D-s videójátékokra specializálódott, és a kilencvenes évek közepére sok fejlesztő már valóban elsajátította ezt a művészetet. Ennek eredményeképpen a rendszer könyvtára a valaha készült legjobb RPG-k némelyikével büszkélkedhet, miközben a rajongók számára a Nintendo néhány legnagyobb franchise-ának legkiválóbb 2D-s változatát kínálja.
Tekintettel arra, hogy az évek során hány nagyszerű konzol született, nem könnyű feladat kiválasztani minden idők legjobb videójáték-konzolját. A PlayStation 2 azonban a 3D-s videójátékok tökéletesítésében játszott szerepe, a nevetségesen nagy könyvtára és a DVD-lejátszóként való funkcionalitása miatt (ami akkoriban körülbelül annyiba került, mint maga a konzol) éppen elég ahhoz, hogy az előkelő első helyre kerüljön.
A PS2 2000-es világpiaci megjelenésekor jóformán megsemmisítette a versenytársakat, s teljesen kiszorította a Segát az otthoni konzolok piacáról, majd pillanatok alatt minden idők legkelendőbb videójáték-konzoljává vált. A konzol kiterjedt könyvtára szinte mindenki számára kínált valamit: a konzol több mint 50 darab 90+ értékelést kapott játékkal büszkélkedhetett a Metacriticen.