Ez a film valójában sokkal jobb, mint amire emlékeztek. Pontosan ez történik most a Vasököl című sci-fi drámával, ami „most, hogy ingyen streamelhető, népszerűsége megugrott”. Több mint egy évtizeddel a premier után Hugh Jackman robotbokszos filmje új közönséget talált, és sokak szerint már rég megérdemelte volna ezt a figyelmet.

A 2011‑es történet egy közeli jövőben játszódik, ahol az emberi bokszolók helyét óriási robotok vették át, és a sport „hangosabbá, látványosabbá és brutálisan kereskedelmivé” vált. Jackman karaktere, Charlie Kenton egy lecsúszott exbokszoló, aki egy régi robot, Atom segítségével kap még egy esélyt – és közben újra kapcsolatot talál elhidegült fiával.

A Collider szerint a film papíron „tiszta popcorn sci-fi”, de a megvalósítás „sokkal érzelmesebb, mint amennyire annak hangzik”. Jackman egyik legföldközelibb alakítását nyújtja, hiszen Charlie „önző, lecsúszott, és folyamatosan próbálja utolérni magát – szakmailag és apaként is”.

A Vasököl akkor működik a legjobban, amikor a robotboksz világára koncentrál, még ha a történetmesélés nem is mindig tartja a tempót. A rendező, Shawn Levy „lebilincselő közeget teremtett”, az underground arénáktól a csillogó stadionokig, és a robotok harcait „animatronika és praktikus effektek okos keverékével” tette súlyossá és élettel telivé.

„A történet és a karakterek a legtöbb film legfontosabb elemei, és elég jól működnek ahhoz, hogy a Vasököl működjön. Nem arról van szó, hogy ne érdekelnék ezek az alkotókat, inkább a gyenge párbeszédek és egy rendkívül rossz szereposztási döntés rontja az összképet. Szerencsére a film az erősségeire épít, és egy gazdag, izgalmas világba viszi a nézőt, tele lenyűgöző harcjelenetekkel. A Vasököl olyan, mint Atom: esetlen és kissé nehézkes, de elég bájos ahhoz, hogy talpon maradjon.”