A SARS-CoV-2 fertőzést követően Németországban a betegek akár 10 százalékánál is kialakulhat a hosszú COVID, ami hónapokon, sőt éveken át fennmaradó kimerültséggel, koncentrációs nehézségekkel, légzési problémákkal és neurológiai panaszokkal járhat, miközben a tünetek egyénenként jelentősen eltérnek, ami különösen megnehezíti a kórkép megértését és kezelését.

„A hosszú COVID rendkívül összetett betegség, amely sokféle formában jelentkezhet” – fogalmazott Yang Li professzor, a Számítógépes Biológia az Individualizált Orvoslásért részleg vezetője és a CiiM igazgatója, aki szerint továbbra sem ismert pontosan, hogyan és milyen mértékben alakul ki az állapot, ezért jelenleg csupán egy rendkívül hiányos kirakós darabjait látják a kutatók.

A mechanizmusok feltárása

A mechanizmusok feltárása érdekében Yang Li vezetésével nemzetközi kutatócsoport kezdett vizsgálatokba Thomas Illig professzor és Jie Sun professzor közreműködésével, amelynek során a hosszú COVID-ban szenvedő betegek immunsejtjeit elemezték a hannoveri orvosi egyetem központi biobankjában tárolt minták felhasználásával.

A ScienceDaily szerint a szakemberek úgynevezett egysejtes multiomikai módszert alkalmaztak, amely lehetővé teszi az egyes sejtek molekuláris állapotának részletes feltérképezését és a sejtek közötti kapcsolatok feltárását.

„A sejteket egy úgynevezett egysejtű multiomikai megközelítéssel vizsgáltuk, aminek segítségével rögzíteni tudtuk a sejten belüli molekulák állapotát, és betekintést nyertünk a sejtek közötti összefüggésekbe” – magyarázta Saumya Kumar, a tanulmány első szerzője. Emellett a kutatók a vérplazmában található citokinek szintjét is megmérték, mivel ezek a jelzőmolekulák kulcsszerepet játszanak a gyulladásos folyamatokban.

A vizsgálat egyik újszerű eleme az volt, hogy a betegeket az eredeti COVID-19 fertőzés súlyossága alapján csoportosították, ami lehetővé tette az immunválasz molekuláris különbségeinek pontosabb azonosítását. „Tanulmányunk központi és innovatív megközelítése az volt, hogy a betegadatokat az eredeti COVID-19 betegség súlyossága szerint osztályoztuk” – hangsúlyozta Yang Li, hozzátéve, hogy csak így váltak egyértelműen láthatóvá a krónikus tünetek mögött meghúzódó molekuláris jellegzetességek.

Fontos adatelemzést is végeztek

Az átfogó adatelemzés során a kutatók egy sajátos molekuláris állapotot azonosítottak a CD14+ monocitákban, amelyek a veleszületett immunvédelem fontos fehérvérsejtjei.

„Az egysejtes elemzés segítségével rá tudtunk közelíteni ezekre a sejtekre, és kimutattuk, hogy egy meghatározott molekuláris profillal rendelkező monocita állapot, amelyet LC-Mo-nak neveztünk el, különösen gyakori volt azoknál a hosszú COVID-betegeknél, akik korábban enyhe vagy középsúlyos COVID-19 fertőzésen estek át” – mondta Saumya Kumar.

Voltak összefüggések is

A kutatók azt is megfigyelték, hogy az LC-Mo jelenléte összefüggést mutatott a fáradtság és a légzőszervi tünetek súlyosságával, valamint a vérplazmában mért emelkedett citokinszintekkel, ami arra utal, hogy a tartós gyulladásos folyamatok szerepet játszhatnak a panaszok fennmaradásában.

A szakemberek egyelőre nem tudják pontosan, miként járul hozzá ez a sejtes állapot a betegség kialakulásához, ezért további vizsgálatok szükségesek a genetikai kockázati tényezők és a személyre szabott terápiás lehetőségek feltérképezéséhez.

„Az, hogy pontosan hol helyezkedik el ez az állapot a hosszú COVID kórfejlődésében, még nem ismert, ugyanakkor izgalmas kiindulópontot jelent további kutatásokhoz, például a genetikai rizikófaktorok vagy az individualizált orvoslás területén” – emelte ki Yang Li, aki szerint a háttérfolyamatok jobb megértése más fertőző betegségek lehetséges késői következményeinek feltárásához is hozzájárulhat a jövőben.