Az Apollo-program űrhajósai által visszahozott kőzetminták alapjaiban változtatták meg a Föld-Hold rendszer kialakulásáról alkotott képet. Hasonló áttörést hozott a kínai Chang’e-program is, amelynek 2024-ben végrehajtott Chang’e–6 küldetése először juttatott vissza mintákat a Hold túlsó oldaláról. A kutatók az Apollo-kráterből származó bazaltmintákat elemezve arra jutottak, hogy azok kb. 1100 °C-on keletkeztek, ami mintegy 100 °C-kal alacsonyabb, mint a közeli oldalról származó minták képződési hőmérséklete.

A vizsgálatban a Pekingi Egyetem, a Pekingi Urán Geológiai Kutatóintézet, a Londoni Egyetemi Főiskola és a Shandong Egyetem kutatói vettek részt. A szakemberek szerint a hőmérsékletkülönbség oka, hogy a túlsó oldal köpenye kevesebb olyan elemet tartalmaz, mint az urán, a tórium vagy a kálium, amik radioaktív bomlásuk során hőt termelnek. Ezek az elemek a ritkaföldfémekkel és a foszforral együtt úgynevezett KREEP-gazdag anyagokat alkotnak, melyek főként a közeli oldalon koncentrálódtak – írja az Universe Today.

Yang Li, a Pekingi Egyetem és a UCL professzora így fogalmazott: „A Hold közeli és távoli oldala nagyon különbözik egymástól a felszínen és feltehetően a belső szerkezetben is. Ez a Hold egyik nagy rejtélye. Mi kétarcú Holdnak nevezzük. A köpeny hőmérsékletében régóta feltételeztek drámai különbséget, de a mi tanulmányunk az első, ami ezt valódi minták alapján bizonyítja.”

300 grammnyi mintát vizsgáltak

A kutatók 300 grammnyi mintát vizsgáltak meg elektronmikroszkópos és izotópos elemzésekkel. Az urán bomlásából származó ólomizotópok alapján a kőzetek korát 2,8 milliárd évre becsülték. Az eredményeket számítógépes szimulációkkal és műholdas adatokkal is összevetették, amelyek szintén megerősítették a hőmérsékleti különbséget.

Xuelin Zhu, a Pekingi Egyetem doktorandusza így nyilatkozott: „Ezek az eredmények közelebb visznek bennünket a Hold két arcának megértéséhez. Megmutatják, hogy a különbségek nemcsak a felszínen, hanem mélyen a belső szerkezetben is jelen vannak.” A kutatók szerint a Hold kialakulásának legelfogadottabb elmélete, a Giant Impact hipotézis – mely szerint egy Mars-méretű égitest ütközött a Földdel 4,5 milliárd éve – magyarázhatja az anyagok egyenetlen eloszlását.

A felfedezés újabb bizonyíték arra, hogy a Hold két oldala nemcsak látványában, hanem geológiai fejlődésében is eltérő. A jövőbeli kutatások, köztük emberes holdmissziók, további részleteket tárhatnak fel arról, hogyan alakult ki ez a különös, „kétarcú” égitest.