Az elhízás és a túlsúly problémája világszerte egyre nagyobb kihívást jelent. Sokan küzdenek azzal, hogy bár rendszeresen edzenek, mégsem tudnak megszabadulni a felesleges kilóktól. Egy új tudományos kutatás fényt derített arra, miért lehet az, hogy egyesek nem tapasztalnak fogyást még intenzív testmozgás mellett sem.

Az már korábban ismert volt, hogy az emberek anyagcseréje és genetikai adottságai jelentős szerepet játszanak abban, miként reagál szervezetük a testmozgásra. Az anyagcsere sebessége és az energiafelhasználás mértéke személyenként eltérő lehet, ami természetesen befolyásolja a fogyás hatékonyságát.

Vannak, akiknek a szervezete hatékonyabban alkalmazkodik, míg másoké kevésbé. Az anyagcsere lassúsága miatt egyeseknek nehezebb leadniuk a súlyt, még akkor is, ha ugyanannyi időt és energiát fektetnek az edzésbe, mint mások. A genetikai tényezők ugyanakkor ennél jóval sokrétűbbek, amit a Kobe Egyetem kutatásai is bizonyítanak.

Japán tudósok most a PGC-1a nevű jelzőmolekulát vizsgálták, amely lényeges szerepet játszik a zsírégetésben edzés közben. A szervezet a fehérjének több változatát termeli, köztük az úgynevezett „b” és „c” változatokat. Ez a kettő ugyanazt a funkciót látja el, mint az „a” jelzőmolekula, egyetlen nagy különbséggel.

A Kobe Egyetem endokrinológusa, Ogawa Wataru és csapata azt feltételezi, hogy a „b” és „c” molekulák felelősek az anyagcseréért az edzés során. Vagyis segítenek a zsírégetésben edzés közben, ám ez nem mindenkiben termelődik ugyanolyan mértékben.

A kísérlet során olyan egereket vizsgáltak, amelyekből hiányzott a „b” és a „c” jelzőmolekula, csak az „a” változat működött megfelelő módon. Ezután három fázisban mérték az izomnövekedést, a zsírégetést és az oxigénfogyasztást: pihenés, rövid távú edzés és hosszú távú edzés során.

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a „b” és „c” molekulát nélkülöző egerek nem voltak képesek kellő gyorsasággal alkalmazkodni a rövid távú aktivitáshoz. Ezért kevesebb oxigént fogyasztottak és kevesebb zsírt égettek el edzés közben és után – számolt be róla a BGR.

A kutatók a további vizsgálatokhoz emberi önkénteseket is toboroztak,melyek soán kimutatták, hogy az elhízott és a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő embereknél szintén csökkent lehet a jelzőmolekula szintje, a többi alany viszont annál kevesebb testzsírral rendelkezett, minél több „b” és „c” fehérjét termeltek. A tanulmányban ugyanakkor azt is kiemelték, hogy a hosszú távú testmozgás előnyös lehet azoknak az alanyok szempontjából is, akik csak az „a” fehérjét termelik.