Egyesek imádják Henry Cavill sötétebb, vívódó Supermanjét, mások szerint azonban valami alapvető hiányzott belőle. Most az egyik legnagyobb hatású 21. századi fantasy‑író, Brandon Sanderson is egyértelműen állást foglalt – és nem finomkodott.

A Mistborn és a The Stormlight Archive világhírű szerzője az Intentionally Blank podcastben beszélt Zack Snyder filmjéről, és arról, miért nem működött számára a karakter ábrázolása. „Az acélembert a premier hétvégéjén néztem meg. Szeretem Supermant. Szeretem a reményteli hős gondolatát. Rájöttem, hogy elég sok nagy Superman‑képregényt olvastam.”

A szerző szerint azonban a film – minden erénye ellenére – nem találta el a lényeget. „Bár voltak dolgok, amiket szerettem a Zack Snyder‑féle Az acélemberben, maga a film szerintem nem működött.” Sanderson, aki a hősi archetípusok és mítoszépítés egyik legnagyobb kortárs mestere, úgy érezte, hogy a film túlzottan eltávolodott Superman alapvető, reményt sugárzó természetétől.

A Batman v Superman nyitójelenete volt a töréspont

A szerző szerint nem önmagában Cavill komorabb, bizonytalanabb Supermanje volt a probléma, hanem az, ahogyan ez a hangulat tovább erősödött a Batman Superman ellen – Az igazság hajnala elején. A film híres nyitójelenetében Bruce Wayne szemszögéből látjuk a Man of Steel végén zajló pusztítást.

„Amikor a Batman v Supermant azzal kezdték, hogy Batman szemszögéből mutatták a katasztrófát, amit Superman okoz (Az acélember végén)… Most úgy érzem, mintha kacsintanának rám… Nem tudom.”

A Collider azt írja, a jelenet nem a hősiesség mélyítését szolgálta, hanem mintha a film készítői rájátszottak volna a kritikákra, ahelyett hogy feloldották volna azokat. Ez a cinikus hangvétel sok néző számára végleg elidegenítette a karaktert.

Sanderson értelmezése szerint ez a Superman már nem a remény jelképe volt, hanem „egy létezési válságban vergődő figura lézerszemekkel” – ahogy a Collider fogalmaz. A film jelenleg is elérhető a Netflix kínálatában.