A képregény-adaptációk világában ritkán születik olyan alkotás, amely nemcsak méltó egy korszakos alapműhöz, hanem képes önálló művészi teljesítményként is kiemelkedni, az HBO kilencrészes Watchmen minisorozata azonban pontosan ezt valósította meg.

Alan Moore és Dave Gibbons legendás alkotása már önmagában is megkerülhetetlen klasszikus, ezért sok rajongó eleve kétkedve fogadta a folytatás gondolatát, Damon Lindelof showrunner azonban olyan történetet alkotott, ami tiszteletben tartja az eredeti szellemiségét, miközben friss és aktuális nézőpontot kínál.

A Watchmen univerzuma egy alternatív történelem sötét tükörképe, ahol a maszkos igazságosztók a második világháború és 1985 között működtek, egészen addig, amíg a hírhedt Keene-törvény be nem tiltotta tevékenységüket.

34 évvel később játszódik

A sorozat 34 évvel később játszódik, egy gyökeresen átalakult világban, ahol Richard Nixon hat ciklusa után Robert Redford már hetedik elnöki ciklusát tölti, és liberális reformjai között szerepelnek a faji erőszak túlélőinek és leszármazottainak járó jóvátételek is, ugyanakkor a társadalmi feszültségek korántsem tűntek el.

A cselekmény a Fehér Éjszaka nevű terrortámadás után két évvel indul, amikor a Hetedik Lovasság nevű fehér felsőbbrendűséget hirdető csoport karácsony éjjelén rátámadt a tulsa-i rendőrökre, aminek következtében a legtöbb túlélő elhagyta a testületet – teszi hozzá a Collider.

A rendőrségen mindössze Angela Abar nyomozó és Judd Crawford rendőrfőnök maradt szolgálatban, miközben az állomány tagjai identitásuk védelmében maszkot viselnek, és szigorú fegyvertartási szabályokhoz kötve dolgoznak, a maszkos hősök pedig ismét engedélyt kapnak a működésre, amennyiben a rendőrséggel együttműködnek.

A történet fordulópontja

A történet fordulópontja, amikor Crawfordot felakasztva találják egy fán, és egy idős fekete férfi, aki Angela rég elveszett nagyapjának vallja magát, magára vállalja a gyilkosságot.

Mivel Doctor Manhattan a képregény eseményei után a Marsra távozott, a világ folyamatos bizonytalanságban él a korábbi „tintahal-támadás” traumája miatt, Crawford halála pedig tovább fokozza a félelmet, különösen, amikor az FBI Laurie Blake ügynököt küldi a nyomozás vezetésére, miközben Joe Keene Jr. szenátor is egyre nagyobb politikai befolyásra törekszik.

A sorozat bejelentésekor komoly felháborodás követte a projektet, hiszen Zack Snyder mozifilmje már korábban megosztotta a közönséget, és sokan értelmetlennek tartották az eredeti történet folytatását. Lindelof egy nyílt levélben igyekezett megnyugtatni a rajongókat, hangsúlyozva, hogy a sorozat „nem újrajátszás, nem újraalkotás, nem újragyártás és nem reboot”, hanem inkább „remix”.

Érdekes a sztori

A történet középpontjában kiemelt szerepet kap az 1921-es tulsa-i mészárlás emlékezete, amely meghatározza a jelen eseményeit és a rasszizmus, a rendszerszintű igazságtalanság, valamint a generációkon átívelő trauma feldolgozását.

Emellett Vietnam az Egyesült Államok 51. tagállamává válik az alternatív idővonalon, ami tovább árnyalja a politikai és társadalmi kontextust, Angela Abar karaktere pedig új dimenziót ad a Watchmen mitológiájának, miközben olyan új maszkos szereplőket vezet be, akik szervesen illeszkednek az eredeti világba.

A sorozat különlegessége abban rejlik, hogy tudatosan játszik a műfaji elvárásokkal, és gyakran szürreális eszközökkel reflektál a szuperhős-történetek sablonjaira, legyen szó az univerzumon belüli American Hero Story című sorozatról, az égből hulló tintahalakról vagy a viktoriánus kúriákban zajló bizarr jelenetekről. Ennek ellenére a Watchmen sosem veszíti el fókuszát, és világos, határozott állításokat fogalmaz meg, ellentétben Lindelof korábbi munkáival, amelyek nagyobb teret hagytak az értelmezésnek.

Valóban mestermű lett

A „mestermű” kifejezést gyakran túl könnyedén használják, ám a Watchmen esetében indokolt a jelző, hiszen a kilenc epizód következetesen magas színvonalat képvisel, és a kritikai visszhang is szinte egyhangú elismerést tükröz.

A sorozat bizonyítja, hogy Lindelof a kortárs televíziózás egyik legmeghatározóbb alkotója, aki pontosan tudja, milyen témákat és motívumokat kíván megszólaltatni, és miként lehet egy ikonikus alapmű örökségét úgy továbbvinni, hogy az egyszerre tiszteletadó és merészen újító legyen.

Magyarországon is elérhető

A Watchmen sorozat az HBO kínálatában különösen erős visszhangot váltott ki Magyarországon, mert a hazai nézők mindig is fogékonyak voltak azokra a történetekre, amelyek nem egyszerűen szuperhősös látványt kínálnak, hanem mélyebb társadalmi és morális kérdéseket is boncolgatnak. D

amon Lindelof folytatása pontosan ezt teszi: a képregény világát úgy értelmezi újra, hogy közben aktuális társadalmi feszültségeket, identitáskérdéseket és hatalmi játszmákat helyez a középpontba, ami a magyar közönség számára is ismerős és releváns témákat érint.

A sorozat különleges atmoszférája, a lassan kibontakozó rejtélyek és a karakterek összetett motivációi mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a Watchmen ne csak egy látványos adaptáció legyen, hanem egy olyan, gondolatébresztő élmény, amely hosszú ideig beszédtémát ad a nézőknek.