A sorozat alapját Evan Wright azonos című non-fiction könyve adja, amit a Rolling Stone magazin számára írt riportjai nyomán készített. „A Gyilkos megszállás Evan Wright saját tapasztalatain alapul, aki haditudósítóként szolgált az iraki háborúban.” Az amerikai invázió 2003 és 2011 között zajlott, és az Egyesült Államok közvéleményében sokan ellenezték, mivel úgy érezték, országuk olyan helyre avatkozott be, ahol nem lett volna dolga. A média pedig gyakran nem mutatta meg a konfliktus valódi borzalmait.

A minisorozat ezzel szemben kendőzetlenül ábrázolta a háború brutalitását. „A Gyilkos megszállás mindezt teljes erővel mutatta be, igazán intenzív erőszakkal és kaotikus tűzharcokkal” – írta a Collider. A középpontban nemcsak a katonák, hanem a civil haditudósító, Evan Wright is áll, akit Lee Tergesen alakít. A történet bemutatja, hogyan fogadták be az amerikai katonák a nem harcoló újságírót, aki fokozatosan a csapat tiszteletbeli tagjává vált.

A sorozat egyik legfontosabb üzenete, hogy a háborúban a bajtársiasság és az egymás iránti felelősségvállalás létfontosságú. A katonák nemcsak egymásra vigyáztak, hanem Wright biztonságát is szem előtt tartották, miközben a frontvonalon együtt éltek át mindent. Ez a dinamika különösen erőssé tette a sorozatot, hiszen ritkán látható, hogy egy civil ennyire közel kerül a katonák világához.

A Gyilkos megszállás nem heroizálta a háborút, hanem a maga nyers valóságában mutatta be. A Collider szerint a sorozat egyik legnagyobb érdeme, hogy „megmutatta, miként fogadták el az amerikai erők a nem harcoló újságírót sajátjuknak, ami létfontosságú volt a történetben.” Ez a perspektíva új fényt vetett a háborús narratívákra, hiszen a nézők nemcsak a katonák szemszögéből, hanem egy civil tudósító tapasztalatain keresztül ismerhették meg a konfliktust.

A 2008-ban bemutatott széria azóta is az egyik legfontosabb háborús minisorozatként él a köztudatban. Nemcsak a realista ábrázolásmódja miatt, hanem azért is, mert képes volt megmutatni a háború emberi oldalát: a félelmet, a bizonytalanságot, a bajtársiasságot és azt, hogyan válhat valaki – még ha nem is katona – egy közösség részévé a legextrémebb körülmények között