A Collider elemzése szerint a sorozat mögött álló alkotók – köztük a legendás Michael Mann, aki a Miami Vice révén a televíziós krimik történetének egyik legmeghatározóbb alakja – olyan világot teremtettek, amely egyszerre volt stílusos, feszült és mélyen részletekbe menő.

A Tokyo Vice alapját Jake Adelstein amerikai újságíró önéletrajzi könyve adta, amelyben arról ír, milyen volt a 80-as években első amerikaiként dolgozni egy nagy japán napilapnál, miközben egyre mélyebbre ásta magát a japán alvilág történeteiben. A sorozatban Adelsteint Ansel Elgort alakítja, aki mentorra talál a tokiói rendőrség tapasztalt nyomozójában, Hiroto Katagiriben (Ken Watanabe).

A Collider kiemeli, a sorozat „egy olyan világot mutat be, ahol a költségvetés minden képkockán látszik”, és ahol J. T. Rogers showrunner „egy magával ragadó ablakot nyit a rendőrök, újságírók, bűnözők és diplomaták erkölcsileg kétes kapcsolataira”.

A sorozat egyik legtöbbet vitatott eleme az volt, hogy Adelstein – egy fehér amerikai férfi – került a középpontba egy japán szereplőkkel teli történetben. A Collider azonban hangsúlyozza, hogy ez a nézőpont működött, mert Adelsteinnek „alázattal kellett felismernie, hogy semmit sem tud arról a kultúráról, amelyet vizsgál”, és a sorozat során rájön, hogy akkor jut információhoz, ha „ítélkezés nélkül vesz részt a japán társadalomban”.

Nagyon sok volt benne a potenciál

Az első évad főként azt mutatta be, milyen nehézségekkel jár Japánban újságíróként dolgozni, ahol a tényfeltárás és a hitelesség sokkal szigorúbb keretek között zajlik, mint az Egyesült Államokban. Adelsteinnek meg kellett tanulnia, hogy „az igazság feltárása egy olyan korszakban, amikor még nem létezett internet, különösen nehéz, mert a lapokban megjelenő információkat egymással rivalizáló csoportok vizsgálják árgus szemekkel”.

A második évad még magasabb szintre emelte a sorozatot. A történet középpontjába a Tozawa-szervezet került, amely Tokió bűnözői világának uralására törekedett. A sorozat ebben az évadban nemcsak politikai manipulációt és bűnügyi nyomozást mutatott be, hanem azt is, hogyan próbálják a hatalmasok „kijátszani a halált”. Shinzo Tozawa (Ayumi Tanida) például amerikai orvostól próbált szervátültetést szerezni, miközben a yakuza nőkkel szembeni erőszakos bánásmódja éles kontrasztot alkotott ezzel a kétségbeesett törekvéssel.

A sorozat kaszája azért is érte váratlanul a rajongókat, mert a Tokyo Vice minden tekintetben megfelelt egy klasszikus HBO vasárnap esti dráma színvonalának. Az HBO Max eredeti sorozatai közül több is „nem kapott tisztességes esélyt a zavaros megjelenési stratégia miatt”, és bár a Tokyo Vice egyre jobb kritikákat kapott, a nézettség nem tudott megfelelően felfutni.

Kellett volna a folytatás

A második évad lezárása ugyan kielégítő volt, de számos szál maradt nyitva, különösen Akiro Sato (Show Kasamatsu) felemelkedése a Chihara-kai klánban. „Bőven maradt volna anyag a folytatásra”, hiszen Adelstein könyvének több története sem került még feldolgozásra, és az újságíró azóta újabb köteteket is publikált.

A Tokyo Vice így egy olyan sorozat marad, amely könnyedén válhatott volna klasszikussá, ha megkapja a lehetőséget. Aki azonban most ül le megnézni, egy „letisztult, izgalmas krimi eposzt” kap, amely méltó helyet foglal el a modern noir műfajában.