Akkor érkezett, amikor a western a televízióban már inkább poros relikviának számított, és a nézők többsége a műfajt „kifényezett hősökkel, merev erkölcsi renddel és olyan határvidéki mítoszokkal társította, amelyek egyre kevésbé rezonáltak a modern történetmeséléssel” – fogalmaz a Screen Rant.

A Deadwood az 1870-es évekbe repíti a nézőt, egy törvény nélküli bányásztelepülés átalakulását követve, amely lassan szervezett várossá formálódik. A sorozat alkotója, David Milch, valós történelmi alakok – többek között Seth Bullock és Wild Bill Hickok – életéből merített, miközben olyan fiktív karaktereket is teremtett, akik ugyanolyan hús-vér figuráknak hatnak, mint a legendák.

A középpontban a kíméletlen és nyers stílusáról ismert kocsmatulajdonos, Al Swearengen (Ian McShane) áll, akinek trágár beszéde a sorozat egyik védjegyévé vált. Körülötte hatalmi játszmák, túlélési stratégiák és erkölcsi kompromisszumok hálózata épül, miközben a település lakói a túlélés, a haszon és az irányítás között egyensúlyoznak.

Nagyot ment a Deadwood

A Deadwood előtt a televíziós westernek többnyire epizodikus erkölcsi tanmesék voltak. A klasszikusok – például a Gunsmoke – a rend helyreállítására és az egyértelmű igazságszolgáltatásra épültek. A Deadwood ezzel szemben teljesen elutasította ezt a struktúrát, és „őszinte fényt vetett a civilizációra, megmutatva, hogy az rendkívül zavaros, szükségből születik, és már a kezdetektől mélyen kompromittált”.

A sorozat nyelvezete is forradalmi volt. Milch modern káromkodásokat használt az 1800-as évek eredeti, vallásgyalázó vagy díszesebb szitokszavai helyett, mivel ezek ma már nem adnák vissza ugyanazt az érzelmi súlyt. A modernizált nyelv „lefordította az era érzelmi brutalitását”, így a nézők sokkal közvetlenebbül kapcsolódhattak a korszak nyers valóságához.

A Deadwood hangvétele utat nyitott a későbbi, sötétebb, sorozatos formában építkező westerneknek. A Godless, a Westworld, sőt a modern neo-westernek is magukon viselik a Deadwood hatását: a morális kétértelműséget, a hatalommal szembeni szkepszist és a kompromisszummentes felnőtt tónust.

A sorozat legfontosabb öröksége

A sorozat legfontosabb öröksége azonban az, hogy bebizonyította: a western lehet presztízstelevízió. A frontier-mítoszokat karakterközpontú hatalmi drámává alakította, nem pedig hősi eposszá. A western műfaja több mint 130 éves múltra tekint vissza, és a televízióban is több mint nyolc évtizede jelen van. A Deadwood tehát komoly versenyben indul, amikor a „legjobb” címről beszélünk.

A Gunsmoke sokak szerint a televíziózás egészét formálta, más sorozatok pedig új irányokba vitték a műfajt. A Deadwood azonban nem leváltotta elődeit, hanem „alapjaiban változtatta meg, hogy milyen lehet egy westernsorozat”. A műfaj hirtelen lehetett „csúnya, intellektuális és kompromisszummentes”, miközben megőrizte mítoszteremtő erejét.

A Deadwood nagysága abban rejlik, hogy a megfelelő pillanatban érkezett: modern tükröt tartott a határvidék valósága elé, miközben megőrizte a western narratív és tematikus fegyelmét. Emiatt sokak szerint ez a modern presztízskorszak definitív westernje.

A sorozat „kirángatta a westernt a fényre, és arra kényszerítette a nézőket, hogy mélyebben vizsgálják meg, hogyan is létezett valójában az a korszak”. Az eredmény egy olyan mű lett, amely egyszerre irodalmi, brutális és sajátos módon költői. Emiatt nemcsak esélyes a valaha készült legjobb westernsorozat címére, hanem sokak szerint az a mű, amely a műfajt végre őszintévé tette a modern közönség számára. Magyarországon jelenleg azonban nem érhető el a westernsorozat HBO Maxon, amit a Rotten Tomatoes 92 százalékosra értékelt.