Elmondása szerint „a bizsergés az ujjaimtól indult, és egészen a vállamig húzódott. Olyan érzés volt, mintha elaludna az ember a karján… Egyszerűen nem tudtam mozgatni, nem tudtam irányítani.” A tünetek alapján először stroke-ra gyanakodott, ezért férjével, Seannal mentőt hívtak, ám mire a kórházba értek, a panaszok megszűntek.

A vérvizsgálatok nem mutattak eltérést, így a CT-vizsgálatot anyagi okokból kihagyta, és inkább háziorvosával egyeztetett. Ott azt mondták neki, hogy „ez lehet szorongás, ami fizikai tünetekben nyilvánul meg.” Ennek megfelelően béta-blokkolót írtak fel neki, amit gyakran alkalmaznak a stressz testi jeleinek enyhítésére.

„Nyilvánvalóan a béta-blokkoló nem működött.” Augusztusban, amikor édesanyja butikjában dolgozott, ismét jelentkeztek a tünetek, ezúttal a bal lábára is kiterjedve. „Nagyon ideges lettem, mert ez korábban soha nem történt meg” – idézte fel a People hasábjain.

Drámai volt a helyzet

Férje ekkor arra kérte, hogy feküdjön le a földre és zárja be az ajtót. Néhány perccel később epilepsziás rohamot kapott. „A férjem szerint öt percig tartott, miközben a telefonban hallotta, hogy nem válaszolok.” Amikor magához tért, többek között arra lett figyelmes, hogy a férje a nevét kiabálta, de teljesen zavart volt.

A kórházban az orvosok egy 4 centiméteres agydaganatot találtak, ami a rohamokat okozta. Stoksted műtéten esett át, amelyről így nyilatkozott: „Nagyon hozzáférhető helyen volt, közvetlenül az agyam tetején, így el tudták távolítani.”

A diagnózis azonban lesújtó volt: „Kezdetben azt mondták, a kilátásaim három-öt év, ami nagyon nehéz volt.” Később kemoterápiát és sugárkezelést kapott, majd kiderült, hogy genetikai mutációja miatt a daganat kevésbé agresszív. „A mutáció miatt a prognózisom 12–15 év lett, és amikor ezt közölték velünk, nagyon boldogok voltunk.”

Stoksted mindezek ellenére pozitívan tekint előre: „Ez még mindig nagyon nehéz, de hálás vagyok, hogy itt lehetek, és reménykedem az utam során.” Egy későbbi TikTok-videójában orvosait is méltatta: „A modern orvoslás az oka annak, hogy még mindig itt vagyok. Esélyt adtak nekem és a családomnak arra, hogy együtt élhessük az életünket.”