Az újonnan felfedezett ásványok – a raydemarkit, a virgilluethite és a stunorthropite – immár a 5 998 ismert ásványtípus közé tartoznak, amik jelentős eredménynek számít a földtudományok területén. Természetesen az ásványok jellemzői és megjelenése is különböző.

A raydemarkit átlátszó, tű alakú kristály, mely általában mindössze egy milliméter hosszú, de rugalmassága miatt anélkül hajlítható, hogy eltörne. Ezzel szemben a virgilluethite sárgás-zöldes színű, lemezes formában nő, és mérete meghaladja a környező kristályokét. A stunorthropite pedig tejszerű, pengeformájú. Érdekesség, hogy mindhárom ásvány nevét olyan új-mexikói személyekről kapta, akik életüket a térség geológiai kutatásának szentelték.

Bár elsőre talán nem tűnik kiemelkedő eseménynek, a geológusok számára minden új ásványfaj felfedezése komoly előrelépést jelent, hiszen az új ásványok feltérképezése messze nem olyan gyakori, mint például az állat- vagy növényfajoké. Az International Mineralogical Association’s Commission on New Minerals, Nomenclature and Classification évente körülbelül száz új ásványi javaslatot bírál el, ám ezek közül sok csak egyetlen lelőhelyen fordul elő.

Az új ásványok felfedezése, még ha csak egyetlen helyről is származnak, lehetővé teszi a kutatók számára, hogy jobban megértsék a kristályosodás folyamatát, és elősegítheti a jövőbeli alkalmazásokat is, például érzékelők, akkumulátorok vagy egyéb technológiai eszközök fejlesztésében. Érdemes megemlíteni, hogy a raydemarkit és a virgilluethite laboratóriumi körülmények között már több mint száz évvel ezelőtt előállították, ám most először sikerült természetes formájukban is azonosítani őket.

A kutatók rámutattak arra, hogy a laboratóriumban szintetizált és a vadonban előforduló ásványok viselkedése eltér, ami új kérdéseket vet fel a tudomány számára, és további kutatások alapját képezi. A felfedezést részletező tanulmányok a The Canadian Journal of Mineralogy and Petrology című szaklapban jelentek meg – írja a BGR.