A kaliforniai Orange Countyban élő édesanya 2007. május 4-én egy autópályán veszteglő forgalomban állt, amikor egy kamion hátulról belerohant a kisbuszába. Lori éppen hazafelé tartott, hogy lefektesse három kisgyermekét – az 5 éves Kyle Christophert, a 4 éves Emma Lynnt és a 2 éves Katie Gene-t –, ám a balesetet egyikük sem élte túl.

A tragédia után Lori és férje, Chris Coble olyan döntést hoztak, amely később életben tartotta őket: megfogadták, minden erejükkel támogatni fogják egymást a feldolgozhatatlannak tűnő gyászban. Bár mélyen gyászolták elveszített gyermekeiket, a szülővé válás vágya nem hunyt ki bennük, ezért az örökbefogadás lehetőségét is mérlegelték, majd – miután Chris korábbi vazektómiáját nem sikerült visszafordítani – a lombikprogram mellett döntöttek.

A kezelések végén három életképes embrió maradt: két lány és egy fiú. „Pontosan úgy, ahogy elveszítettük őket” – mondta Chris, aki ma 54 éves. Lori korábban Oprah Winfrey műsorában is beszélt arról, hogy mindezt jelnek érezték, ezért azt kérték az orvostól, hogy mindhárom embriót ültessék be, „keresztbe tett ujjakkal, és remélve a legjobbat”, ahogy Chris fogalmazott.

Az ikerterhességből végül hármas ikrek születtek, szinte pontosan egy évvel azután, hogy idősebb testvéreik meghaltak. A gyerekek megkapták elhunyt testvéreik második keresztnevét: Jake Christopher, Ashley Lynn és Ellie Gene.

Újabb nehézségek jöttek

Chris később így írta le ezt az időszakot: „Több mint négy évbe telt, mire kijöttem abból a ködből és fájdalomból, ami történt. Az ikrek első három évében egyszerre volt jelen az öröm és a boldogság, miközben belül fájdalmat éreztem. Ott volt ez a három baba, akik maga voltak az öröm… de közben próbáltam nem összeomlani előttük; átmentem a másik szobába, gyorsan sírtam egyet, majd visszamentem, és mosolyt erőltettem az arcomra.”

Lori teljes erejével az anyaságba vetette magát, miközben közlekedésbiztonsági kampányokban is részt vett, hogy más családokat megóvjon attól, amit ők átéltek. Egy közeli barát, Becky Leonard így jellemezte őt: „Rendkívüli ember – mindenki, aki ismeri, szereti. Mindenekelőtt anya.”

Chris júniusban vette észre, hogy a 48 éves Lori egyre ügyetlenebb lett: falaknak ment neki, megbotlott, elejtette a poharakat. Július elején már sztrókszerű tüneteket is tapasztalt. „A szája egy kicsit lebiggyedt” – mondta. „Ez már túl sok volt ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjuk.”

Nagyon súlyos a diagnózis

Július 11-én a sürgősségi osztályra vitték Lorit, ahol egy rendkívül agresszív, negyedik stádiumú glioblasztómát diagnosztizáltak nála. A hír megrázta az egész családot. „Azt reméltem, hogy már végeztünk az életet felforgató, mindent megváltoztató katasztrófákkal, amikor egyik napról a másikra eltűnik az az élet, amit addig ismertél” – mondta Chris a People-nek.

Az orvosok két lehetőséget vázoltak fel: vagy megpróbálják kezelni a rákot, vagy Lori a hátralévő időt a lehető legjobban tölti el. Kezelés nélkül egy-két hónapot, kezeléssel 12-15 hónapot jósoltak. „Harcolni akart” – idézte fel Chris. A család összefogott, bár a férj szavai szerint „amit teszünk, az nem az élete megmentéséről szól, hanem arról, hogy minél tovább életben tartsuk”. „A feleségem elvesztését azon a napon kezdtem gyászolni, amikor megkapta a diagnózist. Nem volt sok reményem az elején – és ez óriási súlyként nehezedett rám. Dühös voltam, mérges, elkeseredett. Hogyan történhet meg velünk mindez újra?”

Lori első agyműtétjére július 12-én került sor, amely után gyorsan felépült, ám a daganat másik fele két hét alatt 25 százalékkal nőtt, és veszélyeztetni kezdte a látását. Augusztus 1-jén, a Duarte városában található City of Hope rákközpontban egy sokkal kockázatosabb beavatkozást hajtottak végre. Az orvosok előre figyelmeztették a családot, 30 százalék esély van arra, hogy Lori elveszíti a bal oldali mozgáskontrollt. „Általában reménykedtem, hogy a 70 százalék lesz a jó kimenetel” – mondta Chris. „Sajnos Lori a 30 százalékba esett.”

5 nappal később, épp azon a napon, amikor hazamehetett volna, Lori súlyos agyvérzést kapott. „Könnyen meghalhatott volna” – emlékezett vissza Chris. „Az orvosok azt mondták, 50 százalék esélye van az életre.” Kómába helyezték, lélegeztetőgépre és szondára került, 40 napot töltött kórházban, miközben Chris és Lori édesanyja minden nap mellette volt.

Mom Lost 3 Children in a Car Crash, Then Had Triplets. Now She's Been Diagnosed with Stage 4 Brain Cancer (Exclusive) https://t.co/RTXtEQJ1Lb

— People (@people) January 6, 2026

„Szeptember 28-án érzelmileg és fizikailag összeomlottam” – vallotta be Chris. Miközben az ikrek a középiskola utolsó évét kezdték – „aminek az élet legszebb időszakának kellene lennie” –, mindkét szülő hiányzott az életükből. Lori állapota lassan javult, végül hazakerült, ahol Chris egy „mini kórházat” alakított ki a házban. „A legjobb ellátást akarom Lorinak” – mondta. „A rákja végstádiumú, minden nappal csak időt vásárolunk.”

A kemoterápia és a sugárkezelés

A kemoterápia és a sugárkezelés azonban tovább gyengítette őt, majd novemberben súlyos agyi fertőzést találtak, amely újabb műtétet tett szükségessé. „Ha azon az estén nem lépünk, valószínűleg egy-két napon belül meghalt volna” – mondta Chris. Bár Lori korábban kijelentette, nem akar több beavatkozást, végül beleegyeztek. „Szeretett hozzátartozóként olyan érzés, mintha kínoznák. Szívszorító végignézni, amin újra és újra keresztül kell mennie.”

A műtét után Lori állapota valamelyest javult, de decemberben tüdőfertőzéssel és tüdőgyulladással ismét kórházba került. Barátai szerint ma már világosan ki tudja mondani, hogy nem szeretne több műtétet, és a család hospice-ellátásra készül. Chris jelenleg fizetés nélküli szabadságon van, miközben havi mintegy 30 ezer dollárba kerül az otthoni ápolás, amelyhez adománygyűjtést is indítottak.

„Minden napot a lehető legjobbá próbálok tenni számára” – mondta Chris. „Nem akarok úgy élni tovább, hogy megbánjam: nem tettem meg mindent érte.” Ugyanakkor így fogalmazott: „A feleségem, akit ismertem, már nincs itt, és nem tudom, valaha visszatér-e. Annyi mindenen ment keresztül, újra és újra a földre került, mégis él. Ez önmagában csoda.” Majd csendesen hozzátette: „Bármeddig is tart, azt szeretném, hogy éljen. Az életemet is odaadnám az övéért egy pillanat alatt. De ezt nem tehetem. Tehetetlen vagyok.”