Stanley Kubrick 1987-es mesterműve, az Acéllövedék (Full Metal Jacket) különlegessége, hogy két, egymástól élesen elkülönülő részből áll. Az első felében a tengerészgyalogos újoncok kiképzését követhetjük nyomon, akiket a vasfegyelmet követelő Hartman őrmester (R. Lee Ermey) kegyetlen módszerekkel tör be. A második részben a nézők a vietnámi háború poklába kerülnek, ahol a „Joker” becenévre hallgató katona (Matthew Modine) szembesül a front embertelen valóságával. A két rész közös pontja, hogy mindkettő azt mutatja meg: a háború borzalmai már jóval a csatatér előtt elkezdődnek.

A Collider kritikája szerint: „A Full Metal Jacket nem fogja vissza magát, amikor a kiképzés során a katonákat érő verbális és fizikai bántalmazást mutatja be. Hartman nemcsak szavakkal alázza a rekrutákat, miközben folyamatosan ordít rájuk.”

A vietnámi jelenetek sem kevésbé megrázóak: Joker társai sorra esnek el, miközben a rendező nem rejti el a háború véres valóságát. Egy különösen emlékezetes jelenetben Joker és társai egy tinédzser vietnámi lányra bukkannak, aki rájuk lőtt, és dönteniük kell a sorsáról. Ahogy a kritika fogalmaz: „Kubrick ezzel is azt mutatja meg, hogyan morzsolja fel a háború az emberiességet, és milyen kegyetlen döntések elé állítja a katonákat.”

A film forgatásán Kubrick híres perfekcionizmusa uralkodott. R. Lee Ermey, aki valóban tüzérségi őrmester volt a hadseregben, sajátos módon kapta meg Hartman szerepét: a próbák során Kubrick asszisztense narancsokat és teniszlabdákat dobált rá, és ha hibázott, elölről kellett kezdenie a szöveget. Az így megszerzett fegyelem és hitelesség tette emlékezetessé alakítását.

Az Acéllövedék nem a háború dicsőségét, hanem annak embertelenségét mutatja be. Kubrick filmje máig az egyik legfontosabb háborús alkotás, ami nemcsak a vietnámi konfliktusról szól, hanem arról is, hogyan veszíti el az ember a saját ártatlanságát a háború gépezetében.