Van olyan budapesti kórház, ahol minden felszabadítható dolgozót átcsoportosítottak az intenzívre annak érdekében, hogy ezzel segítsék az orvosok és szakápolók munkáját.

A műtősök, sebészek és aneszteziológusok mellett azonban kénytelenek voltak behívni a masszőröket és a gyógytornászokat is az emberhiány miatt. Tavaly ugyan történt hasonló hazánkban, annyi különbséggel, hogy akkor még önkéntes alapon működött a feladatra való jelentkezés, ma már sajnos utasításba adták az átcsoportosítást.

Felmentést kizárólag azok kaphatnak a bevonás alól, akik idősek vagy kisgyermekes szülők. A magyar egészségügyi ellátórendszer maximális kapacitását azon szakápolók száma határozza meg, akik értenek az intenzíves terápiák elvégzéséhez.

Az átcsoportosított dolgozók ugyan tudnak segíteni az egyszerűbb feladatok ellátásban, a szakápolók munkája azonban pótolhatatlan. A kapacitásnövelés ötlete kifejezetten negatívan érintette az egészségügyet, hiszen hiába áll rendelkezésre rengeteg ágy és lélegeztetőgép, ha nincs hozzá szakápoló, aki el tudná végezni a feladatot.

A helyzet súlyosságát mutatja, hogy míg korábban megközelítőleg 2 beteg jutott egy ápolóra, a koronavírus-járvány alatt ez a háromszorosára növekedett, tehát egyetlen ápolónak 5-6 beteget kellene ellátnia egyidejűleg.