Egy több száz méter mély tározót is megtöltene az a vízmennyiség, amelyet a Whillans-jégfolyam alatt észleltek az Antarktisz nyugati részén, a jelenség azonban más helyen is előfordulhat a fehér kontintensen.

A kutatók szerint ez a víztömeg befolyásolhatja, hogyan reagál az Antarktisz a melegedő környezetre, a felső rész sósságának változásaiból ugyanis kikövetkeztethető, hogy van csere a gleccserek és jégfolyamok mozgását lubrikáló folyamok vizével, vagyis az éghajlati hatásokat szimuláló modelleknek a jövőben figyelembe kell venniük a mostani észlelést is.

A jelenséget a San Diego-i Scripps Óceánográfiai Intézet munkatársai rögzítették, a csapatot vezető Dr. Chloe Gustafson pedig elmondta, hogy a mély üledékek ősi óceáni iszapot és homokot tartalmaznak, pórusai pedig több ezer évvel ezelőtt telítődtek sós tengervízzel, amikor a nyugat-antarktiszi jégtakaró sokkal kisebb kiterjedésű volt, mint ma.

A jégtakaró alatt található víz olyan hatalmas mennyiségű, hogy ha a felszínre gyűjtenénk, a magassága 220 és 820 méter között lenne; a sekélyebb részeken tehát körülbelül az Empire State Building feléig érne, a mélyebb részeken pedig akár kétszer is elnyelné az épületet – számolt be a BBC.

A felfedezés egy hathetes expedíció keretében történt, amely során a csapat magnetotellurikai méréseket végzett; a technológia a Föld természetes elektromos és mágneses mezőinek változását rögzítve lehetővé teszi a mélyben található anyagok tulajdonságainak meghatározását, legyen az kőzet, üledék, jég vagy víz.

A kutatócsapat azt tervezi, a Whillans-jégfolyamnál elvégzett munkát megismétli a jóval nagyobb Thwaites-gleccsernél is, amely az amerikai és brit kutatók figyelmének középpontjában áll, miután az elmúlt 30 évben megduplázódott az olvadási sebessége. Az adatok arra utalnak, a Thwaites alatt is hatalmas üledékmedencék találhatók, amelyek lenyűgöző mennyiségű vizet képesek befogadni.