Az esetet világszerte többen elítéltek, a sajtószabadság elleni támadásként kezelték. Az Al Jazeera és az AP hírügynökség tudósítói is megesküdtek, ez nem fogja megtörni abban őket, hogy továbbra is tudósítsanak a gázai eseményekről.

Jumna Al-Szájed, egy palesztin újságíró is az irodaházban tartózkodott, amikor megkapták az üzenetet, hogy egy órán belül légicsapás fogja érni az Al-Dzsálá tornyot, azt a tizenegy emeletes toronyházat, amely a sajtóirodáknak és 60 lakásnak is otthont adott. Soron kívül Órákon belül nagy bejelentéseket tehet a kormány

Al-Szájed beszámolója szerint az evakuálás során a lifteket szabadon hagyták a gyermekek és az idősek számára, a többiek – így ő is – a lépcsőn menekültek. Mindenki, aki csak tudod, gyermekeket menekített, neki is sikerült kettőt kicsit felkapnia és együtt menekültek az épületből.

Néhány pillanattal korábban kapták meg az üzenetet az izraeli hadseregtől, hogy egy órájuk van elhagyni az épületet. Az Al Jazeera tudósítója, Száfvát Al-Kalút is gyorsan kezdett el cselekedni, elmondása szerint ő és kollegái azonnal elkezdtek minél több dolgot begyűjteni, a személyes tárgyaktól a felszereléseken át főként a kamerákig.

Ennél azonban több időre lett volna szükség mindenkinek. A közel-keleti hírcsatorna egyik tudósítója például hallotta, ahogyan az AP újságírója éppen telefonon beszél egy izraeli hírszerzési forrással és több időt kér:

„Csak adjatok még 15 percet. Nagyon sok felszerelésünk van bent, köztük kamerák és egyebek. Mindet ki tudom hozni”

Dzsávád Máhdi, a toronyház tulajdonosa is több időt szeretett volna, ezért ugyanazzal a tisztviselővel is felvette a kapcsolatot, és azt kérte, had menjenek be az emberek a kameráikért. A tisztviselő azonban kijelentette, nem kapnak 10 percet sem, mert kaptak egy órát az evakuálásra.

„Elpusztítottátok egy élet munkáját, egy csomó emléket, egy csomó ember életét. Leraklak, azt csinálsz, amit akarsz. Létezik Isten”

mondta válaszul Máhdi, utalva arra, hogy szerinte Isten még megbünteti az izraelieket ezért.

Az izraeli hadsereg azzal indokolta a toronyház lebombázását, hogy a Hámász nevű, Izraelben terrorszervezetként nyilvánított csoport hírszerzési szárnyának is vannak ott irodái. Minden egyes bombázást erre szokott fogni az IDF, hogy a Hámász kiiktatása érdekében támadtak, még ha bizonyítékot nem is szolgáltatnak.

Az Al Jazeera tudósítói és az AP elnöke is azonban kijelentette, hogy már több mint egy évtizede ezekben az irodákban dolgoznak, és még csak fel sem merült a Hámász jelenléte. Abban is egyetértettek, hogy valószínűleg a fülükbe jutott volna, ha ott van a szervezetnek a titkosszolgálata.

Ál-Szájed azonban, aki az AP-nak is dolgozott már, jelenleg pedig az Al Jazeerának tudósít az izraeli bombázásokról, elmondása szerint egyáltalán nem érti, mégis milyen fenyegetést jelenthetett az épület, ahol sajtómunkások, ügyvédek, orvosok és családok éltek, valamint dolgoztak.

„A lakók mind ismerik egymást. Az első öt emelet irodáknak van fenntartva, azok az eszkalálódás idején viszont bezártak. Szóval alapvetően itt csak az Al Jazeera és az AP sajtóirodái, valamint a lakások voltak a csapás idején”

Mindennek ellenére, helyi idő szerint délután 15 óra 12 perckor lecsapott az izraeli légierő, három rakétát is kilőttek az épületre, amely ennek következtében, öt perccel a támadások megindítása után összeomlott és elpsuztult.

„Több éves emlékek, több évnyi munka ebben az épületben, és egyszer csak minden törmelékké vált, egyszerűen odaveszett”

mondta az Al Jazeera tudósítója.

Iszlám Az-Zájim is nagyon nehezen élte meg az épület elpusztítását, akinek ügyvédi irodája volt a toronyházban. Éppen otthonában tartozott, amikor unokatestvére – akinek épületét egyébként napokkal korábban szintén elpusztította az izraeli hadsereg – kopogott az ajtaján, hogy az Ál-Dzsálát rövidesen elpusztíthatják.

„Odarohantam az épülethez, és láttam, ahogyan a lakók és más dolgozók körülötte gyülekeznek. Bementem az épületbe, felrohantam a lépcsőn, mivel a liftek nem működtek. Hisztérikus állapotba kerültem, többször is elestem, ordítottam és sírtam” – mondta.

Az-Zájimnak öt perccel az előtt sikerült az épületet elhagynia, mielőtt összedőlt. Elmondása szerint annyira sokkos állapotba került, hogy még a toronyház összeomlása után is csak arról tudott ordibálni, hogy nem zárta be az irodájának ajtaját.

Az Ál-Dzsálá épület elpusztítását világszerte elítélték, sokan úgy tekintenek rá, hogy Izrael és Benjamin Netanyahu nem tudta elviselni a médiakritikákat és azt, hogy a hírügynökségek objektívan beszámolnak az izraeli hadsereg jogsértéseiről.

Az izraeli hadsereg a konfliktus elhatalmasodása óta gyakorlatilag folyamatosan bombázza a Gázai-övezetet és már legalább 188 palesztint, köztük gyermekeket is meggyilkoltak. A támadások óta több mint ezer ember is megsebesült, és megannyi palesztinnak veszett oda az otthona.

Al-Szájed elmondása szerint felfoghatatlan veszteség számára, hogy odaveszett az irodája, amelyhez olyan sok emléket fűz. Mint mondta, a szíve összetört az eseményektől, amelyet alig tud szavakba önteni:

„Mi van azokkal a családokkal, akik elvesztették az otthonukat, akik elvesztettek mindent, amit ezekben a lakásokban tartottak? Gázában nem olyan egyszerű lakást találni, most meg percek alatt elvesztettek mindent. Nincsenek szavak, amik leírják azt a pusztítást, azt a tragédiát, amin az emberek keresztülmennek”