Gálvölgyi János: semmi akadálya, hogy munkával töltsem életem hátralévő részét
A színművész interjúja során többek között azt is elmondta, hogy semmire nem emlékszik azokból a napokból, amikor válságos állapotban volt.
Fotó: Gálvölgyi János Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, humorista otthonában.
MTVA/Gyűjtemény: Keleti Éva
Gálvölgyi János az otthonában adott interjút a Meglepetés magazinnak, amelyből a 24.hu szemlézett. Ennek során elmesélte, min ment keresztül, és hogyan érzi magát súlyos betegsége lefolyása után. Elmondása szerint a lányai lélekjelenléte nélkül most nem lehetne itt, megmentették az életét, valamint háláját fejezte ki az orvosoknak és mindenkinek, akik támogatták, jókívánságokkal halmozták el.
„Ami engem illet, azokból a napokból, amikor válságos állapotban voltam, semmire nem emlékszem (…) Nem győztem az újságokban elolvasni, mi minden ’történt’ velem, és meghatott, hogy ilyen sokan aggódtak értem, hogy ennyit méltattak. Azt hiszem, ennyi szeretet csak akkor ömlik az emberre, ha már a túlvilágon van, és nem láthatja. Szerencsés vagyok, mert túléltem, és megadatott, hogy megtudhattam, néhány embernek azért adtam az életem során vidám perceket”
– fogalmazott.
Korábban megírtuk, hogy Gálvölgyi János másfél hete újra színpadra állt, ahol vastapssal fogadta a közönség. Állítása szerint ő pont az a fajta színész, „akinek ha játszhat, minden kínja-baja azonnal elmúlik”.
„Ahogyan pedig a közönség fogadott, meg sem tudom fogalmazni, micsoda szeretetáradat söpört végig rajtam. Úgyhogy amikor csak tehetem, játszani fogok. Az orvosom az utolsó kontrollon azt mondta, teljesen egészséges vagyok, és egy ilyen súlyos tüdőgyulladás egy fiatalt is pont úgy döntött volna le a lábáról, mint engem. Semmi akadálya nincs tehát, hogy munkával töltsem az életem hátralévő részét”
– mondta.
Majd arra utalt, a nyárra sok pihenést tervez, és minél több időt szeretne a családjával tölteni, hiszen az utóbbi időszak történései arra emlékeztették, mennyit ér a szeretteinkkel töltött idő. Illetve hozzátette, „75 évesen ennél gálvölgyibb már sosem leszek, így már csak azzal foglalkozom, ami az életben igazán fontos”.
