Futurisztikus űrtechnológiák terveit tanulmányozza a NASA
A kiválasztott koncepciók még a fejlesztés korai szakaszában állnak, nem tekinthetők hivatalos NASA-missziónak, a kutatás azonban segíthet abban, hogy a science fiction valósággá váljon.
Képzeljük el, hogy az űrhajós belép egy testszkennerbe, majd néhány óra múlva személyre szabott szkafanderben sétálhat a Marson, miközben olyan oxigént lélegez be, amelyet a bolygó szén-dioxidban gazdag légköréből vontak ki, a Vénusz légkörét és időjárási mintáit pedig egy felfújható, madárszerű drón tanulmányozza.
Persze ezek ma még sci-fibe illő ötleteknek tűnnek, a NASA új pályázatának köszönhetően azonban egy napon akár valóra is válhatnak. A NASA Innovative Advanced Concepts (NIAC) programja olyan korai szakaszban járó tanulmányokat finanszíroz, amelyek hasznosak lehetnek a jövőbeli repülési és űrmissziók során, összesen 5,1 millió dollárt biztosítva 9 állam 17 kutatójának.
A kiválasztott koncepciók között 12 I. fázisú és 5 II. fázisú projekt szerepel, amelyek még a fejlesztés korai szakaszában vannak, és nem tekinthetők hivatalosan NASA-küldetésnek. Az I. fázis ösztöndíjasai egyenként 175 000 dollárt kapnak egy kilenc hónapos tanulmányért, a II. fázisba tartozók pedig 600 dollárt egy kétéves periódusra – számolt be a Jet Propulsion Laboratory.
Az I. fázisú projektek közé tartozik a sugárzás ellen a személyzet számára nagyobb védelmet biztosító űrhajó tervezése, egy teljesen hangtalan elektromos repülőgép koncepciója valamint egy olyan űrrepülőgép ötlete, amely a Nap hőjét hasznosítva képes példátlan sebességgel elhagyni a Naprendszert.
John Mather, a NASA Nobel-díjas asztrofizikusa egy olyan tervezetet javasol, amely segítheti a Földhöz közeli exobolygók tanulmányozását. Az ötlet értelmében egy futballpálya méretű, űrben lebegő csillagárnyékolót használnának, hogy a földi teleszkópokhoz igazítva elzárja a távoli csillagok fényét, és lehetővé tegye a csillagászok számára, hogy életjeleket keressenek más rendszerek bolygóinak légkörében.
Sara Seager, a MIT munkatársa egy az otthonunkhoz sokkal közelebbi bolygó, a Vénusz tanulmányozásához állt elő ötlettel. A koncepció szerint egy ejtőernyős szonda zuhanna a bolygó légkörébe, hogy gáz- és felhőmintát vegyen, majd a mintát a Földön tanulmányoznák a kutatók, hogy életjeleket keressenek benne.
A kiválasztott II. fázisú projektek között szerepel a Mars felszín alatti barlangjainak felfedezésére alkalmas kis mászórobotok tervezése, a nukleáris energia újszerű felhasználása az űrhajózás során, valamint olyan 3D-nyomtatott úszó mikrorobotok építése, amelyek óceáni világokat fedezhetnek fel például az Enceladuson, az Európán vagy a Titánon.
A II. fázis munkatársa, Zac Manchester a Carnegie Mellon Egyetemről egy olyan egy kilométeres forgó szerkezeten dolgozik, amely képes a mesterséges gravitáció megteremtésére űrbéli környezetben. A rakéta kilövése után az építmény eredeti méretének 150-szeresére nőne, és egy hatalmas, forgó élőhellyé változna, amely egyes részein a földihez hasonló mesterséges gravitációt biztosítana.