Erika és Péter története 2010-ben kezdődött, amikor összeköltöztek, ugyanis Peti ekkor szembesült azzal, hogy az elmúlt évek alatt rengeteg futballereklyét halmozott fel. Rá egy-két évre fogalmazódott meg bennük, hogy valamit kéne kezdeni ezekkel, de tudták, hogy itthon, Magyarországon nem lenne igazán érdeklődés rá, azonban külföldön igen. Elmondása szerint ő Nagy-Britanniába szeretett volna menni, de Erika az időjárásra hivatkozva lebeszélte erről, végül így döntöttek Barcelona mellett: van tengerpart, van hegy, világhírű a futball, és, bár nem volt szempont, de Kubala, Czibor és Kocsis révén magyar kötődéssel is rendelkezik. 

Mi volt a legnagyobb akadály az üzleti életben, ha a koronavírust nem vesszük figyelembe?

„Az indulás volt a legnehezebb. Teljesen más a kultúrája a spanyoloknak, mint a magyaroknak. Magyarországon alapfeltétel, ha ki akarsz nyitni egy üzletet, akkor kéthavi kauciót kifizetsz, egy havi bérleti díjat kifizetsz, és meg tudod nyitni. Spanyolországban még működik a traspaso-rendszer, amely úgy néz ki, hogy a bérleti díjat eladják, magyarul előre meg kell vásárolnod hosszú évekre – ez egy óriási befektetést jelent“ Soron kívül Ez történik, ha gyakran fogyasztunk tojást

– mondja Erika. 

Kiemelte, hogy nem tudták, hogy ott így működik a történet.  Először üzletet sem találtak 2013 augusztusába, amely a Camp Nou közvetlen környezetében lett volna, ugyanis azt sem tudták, hogy az 50-es években leszabályozták, hogy hány étterem lehet, amely működik. 

„Amíg valaki nem adta vissza a működési engedélyét, addig te nem kaphattál újat. Felszabadult egy üzlet, fél év volt, mire letárgyaltuk, hogy egyáltalán ki tudjuk venni, majd akkor szembesítettek azzal a ténnyel, hogy nekünk ott traspasót kell fizetni. Annyi pénz kérnek el egy ilyen bérleti jogért 15 évre előre, hogy csak 12 évet tudtunk kifizetni. 12 évet előre kifizettünk, és mellette fizetjük a havi bérleti díjat is“

– folytatja. 

A második nagy buktató az volt, amire nem voltak felkészülve, hogy az ügyvédjük, aki magyar-spanyol kettős állampolgár, elrontotta a szerződésüket, ugyanis csak a nyitáskor szembesültek vele, hogy nincs engedélyük villanyra és gázra. Nagyon sok pénz emésztett fel ez is. Végül találtak egy magyar szakembert, akinek volt engedélye a villany megcsinálására, de lelépett a pénzükkel. 

Elbuktak mindent, mégsem tudtak hazajönni, mert nem volt elég anyagi forrásuk, nem tudták megvenni a repjegyeket sem. Két haláleset történt ekkor egy év leforgása alatt a családban, és a családi örökséget fektették be. 

„És akkor jött a negyedik istencsapása: azt gondoltuk, hogy a magyar futballnak, Kocsis, Kubala, Czibor történelmi múltjának köszönhetően majd hozzánk bejönnek a helyiek. Mi helyieknek akartuk nyitni ezt az éttermet, spanyoloknak, katalánoknak, akik ott mennek mindig a meccsre, és jönnek, és hangolódnak. Akkor szembesültünk vele, hogy nyolc hónapja voltunk nyitva, és nulla, azaz nulla volt a helyi vendég. Mert a helyiek nem szeretik a külföldieket, és mi ezt megint nem tudtuk“

– tette hozzá.

Szerinte ott fordult meg a történet, hogy Peti („Drágám“, ahogy ő mondja) régebben sokat járt meccsre Magyarországon, sok embert ismert, és mindenkinek az volt a kérdése, hogy tudnak-e jegyet szerezni Barca-meccsre. 

Peti szerint az volt az, ami miatt tudták, hogy ez működni fog, ennek be kell jönnie, hogy 200 méterre vannak a Camp Noutól, ahova nagyon sokan jönnek turisták az év minden napján. Azt kellett elérniük, hogy azok, akik meglátogatják a Barcelona stadionját, tudják, hogy ők itt vannak, a Futballárium létezik, és akkor be fognak menni hozzájuk is. 

Erika hozzáteszi, hogy pénzük nem volt a reklámra, ugyanis azt teljesen felemésztette az üzletnyitás, és nem szabad elfelejteni, hogy mellette ott volt két kis csecsemő, és Erikának a 15 éves nagy fia is akkor még velük élt, tehát a család is rengeteg pénzt vitt el, nagyon sok pénz folyt ki a kezükből, miközben egyáltalán nem jöttek vendégek az étterembe. 

A költözést és a váltást személyesen hogy éltétek meg?

„Nagyon nehezen. Én elvált vagyok, a két nagy gyermekem 15 éves és 17 évesek voltak, amikor kijöttünk, a nagyobbik már nem is jött ki Spanyolországba. Már eleve szétszakadt a család“

– válaszol Erika. 

Az augusztusi költözés után a 15 éves fiának szinte azonnal kezdődött az iskola, de decemberben hazajött, és itthon is maradt, ugyanis nem tudott beleszokni, nem szerette azt a környezetet. Volt velük egy féléves és egy kétéves gyerek, akiket bébiszitterre kellett bízni. Nem voltak szülők, nem voltak barátok, senkire nem támaszkodhattak. 

Peti röviden összefoglalva csak annyit mond, hogy nem gondolkodtak rajta, hogy mi vár rájuk, nem nézték meg, hogy mi szól ellene, mi szól mellette, mentek, és nem tudták, hogy mibe ugranak bele. Fel se fogták, hogy mi lehet belőle, de az biztos, hogyha most kellene ilyen döntést hozni, akkor nem indulnának el. 

„Amikor én voltam depresszióban és mély ponton, akkor ő látta egy kicsit pozitívabban és ő húzott ki abból a negatív hullámból, amikor ő volt, akkor én éreztem kicsit pozitívabbnak a helyzetünket. Az erős kapcsolat gyenge szó arra, hogy mit kellett nekünk ehhez túlélni magánemberként is, párkapcsolatban is és szülőként is, és akkor még mindig nem az üzletről beszélünk. Amikor nincs pénzed arra, hogy tápszert vegyél a gyerekednek, mert nincs bevételed, nincs forgalmad, a pénzed meg már elfogyott“

– veszi át Erika a szót. 

A Futballárium falán szinte nincs egyetlen négyzetcentiméter sem, ahol ne lenne sál, mez vagy valamilyen szurkolói ereklye. A gyűjtemény egy jelentős része már korábban is Petié volt, ez volt az egyik fő inspiráció az étterem megnyitására, azonban az évek alatt jelentősen gyarapodott a darabok száma, ugyanis mindenki szeretné egy kicsit a magáénak is tudni a Futballáriumot, ezt pedig úgy tudja megtenni, hogyha a kedvenc klubjának a relikviáját eljuttatja hozzájuk. Millió dolgot kaptak így, nem is fér el minden, ezért mindig cserélgetik őket, ugyanis kétszer ekkora felület is kevés lenne. 

Erika kiemeli, hogy Spanyolországban ők az egyetlen ikonikus múzeumétterem, nincs több ilyen. A La Liga többször is forgatott már náluk, a Neymar reklámfilmjének egy bizonyos részletét náluk vették fel, ahogy az utolsó El Classico reklámfilmjét is. 

Peti elmondása szerint nincs kedvence, egyetlen darabot sem tud kiemelni. A helyi biztosító felértékelte az ingatlant, és a szakember, aki messze van a sport világától, azt, hogy olyan értékekkel rendelkeznek, amelyre nem tudnak reális összeget mondani, amely megfelelne a valóságnak. Már csak azért sem, mert egy-egy eseménnyel ezek az értékek folyamatosan változnak, azonban a biztosító 300 ezer eurót mondott végül nekik. 

„Van egy olyan 6-1-es mezünk, amikor a Barcelona csapata Párizsban kikapott 4-0-ra, és itt Barcelonában 6-1 lett a BL-meccsnek a végeredménye, nekünk akkor a kezdőjátékosok aláírták ezt a mezt. Ebből egyetlen egy van a világon“

– mondja Erika. 

„Olyan játékosok, szembe helyezem a mostani, jelenlegi Barcelonával, amely már történelem, Suárez, Messi, Neymar, Iniesta, Sergio Busquets – az utolsó aranygenerációja a Barcelonának nekünk dedikált mezt“

– veszi át a szót Peti.  

Egy ázsiai csoport egyszer betért hozzájuk, és azt mondta nekik az egyik tag, hogy most, ebben a pillanatban 10 ezer eurót ad nekik ezért a mezért, de természetesen ennek az eszmei értéke ennél sokkal nagyobb, ezért nem bólintottak rá az ajánlatra. 

„Mondtam neki, hogy inkább kérjél sört“

– teszi hozzá viccesen Peti. 

Van egy másik nagyon értékes ereklyéjük is, az Aranycsapat borsorozat, amelyet úgy vettek meg, hogy az utolsó élő tagok, Buzánszky Jenő és Grosics Gyula dedikálták, de a 6-3 visszavágójáról, a 7-1-ről is beszereztek egy tablót, amelyet az 50-es években saját kezűleg készítettek. 

Peti büszkén elmondja, hogy Vas megyei, szombathelyi gyerek, aki kiskorától fogva Haladás szurkoló. A féltve őrzött darabjai között van egy olyan Hali-mez, amelyet még gyerekként kapott, nem volt rajta a címer, de mégis ebben játszott a csapat. Amikor pár éve a szombathelyiek a kiesés szélén álltak az NB1-ből, akkor küldtek ki Barcelonába egy Haladás-mezt, amelyet Iniesta aláírt, hogy „Barátomnak, Péternek“, ugyanis Peti megkérte, hogy legyen szíves, csináljon valamit, hogy a Halinak ne a másodosztályban kelljen folytatnia a karrierjét – egyébként sikerült, abban az évben megmenekültek. 

A kérdésre, hogy mi a legemlékezetesebb történetük, Peti azonnal tudja a választ. 

„Gyerekkoromban, amikor Szombathelyen fociztam, sokszor én voltam a kapus. Letettük a melegítőfelsőket a két oldalra, és amikor én voltam a kapus, én voltam Peter Shilton. Ez a Peter Shilton, akit én nagyon szerettem, én nagyon tiszteltem, eljött hozzánk. Az az ember, akire gyerekkorodban felnézel, ott eszi a spagettit és ott tart előadást. Ez nekem egy baromi nagy dolog.“

Erika hozzáteszi, hogy amíg Peti a sport, ő a vendéglátás ebben a dologban, és az ő részéről is nagyon sok személyes dolog kapott helyet az étteremben. Peti anyukája, aki menetközben halt meg, imádta a ruhából készült boszorkányokat, amelyeknek porcelán fejük van, annyira, hogy 117 ilyen boszorkánnyal temették el.  Amikor elkezdték csinálni az éttermet, és elbukták minden pénzüket, nem tudják már a holnapi napot sem vállalni, még egy euróval sem, Erika bement zokogni a raktárba, és idegességében elkezdett pakolászni, úgy, hogy még sosem nézték át, hogy pontosan mi is van ott, hiszen akkor kapták meg a kulcsokat. Egy cipősdobozban talált egy ugyanolyan boszorkányt, mint amilyenekért rajongott Peti anyukája. Ez azóta is ki van téve falukra. 

„Vagy ez az olvasó, ami itt van a nyakamban, szintén egy óriási nagy tragédia, anyagilag, lelkileg. Kifutottam az étteremből, hogy engem nem érdekel, nekifutok a Dunának, és megölöm magam, vagy nem tudom, de olyan mély ponton voltam, hogy ezt már nem bírom elviselni. Kiléptem az étteremből az utcára, léptem hármat, elfordultam jobbra, nem tudom, hova indultam, és az utcán ez ott feküdt. Mi ez, ha nem Isten üzenete vagy egy égi jel? Állj meg, figyelj oda, gondold végig. Itt vagyok, segítek“

– idézi fel Erika. 

Erika úgy gondolja, hogy a hitüknek köszönhetik, hogy sikerült, ugyanis ahányszor elbizonytalanodtak, mindig kaptak egy égi jelet, hogy igen, ezt csinálni kell. 

„Nem csak úgy megy, hogy kinyitunk egy éttermet, mert ha az embereknek van pénze, akkor befektet valahova, de ha nincs hozzá lélek, akkor nem megy. Azt szoktam mondani, hogy az az ember, aki ugyanúgy dolgozik, mint mi, a 365 napból mondjuk 350-et, van valamennyi szabadsága, és megengedheti magának, hogy kijön Barcelonába, megtisztel minket azzal, hogy az ő szabadidejéből, az ő pihenőidejéből ránk szán egy órát, másfelet, kettőt, bejön az étterembe, akkor nekem kutya kötelességem neki egy olyan jót nyújtani, amivel hogyha rossz napja van, amikor nagyon lent van, akkor azt mondja: nem baj, emlékszel, milyen jó volt Barcelonában? Oda azért visszavágyom, ott elfelejtettem mindent, ott feltöltődtem“

– osztja meg Erika a hitvallását. 

Sok olyan vendégük van, aki nem focirajongó, nem sportrajongó, a miliő miatt mégis maradandó élménnyel gazdagodik, megtapasztalja a családiasságot, az otthon érzését. 

„Megérkeztem, itthon vagyok, itt engem ölelnek és szeretnek.“

Milyen a kapcsolatotok jelenleg az FC Barcelonával, hogy változott ez meg a vírus hatására?

„Nagyon átalakult a Barcelona. Már a vírus előtt kezdődött a bizalmatlanság az akkori elnökkel, Bartomeu-val szemben, aztán meg is szavazták a leváltását, majd lett egy régi-új elnök Laporta személyében. Mi ugyanazt a politikát folytatjuk, mi nem nyomulunk, mi nem erőszakoskodunk, egész egyszerűen azt valljuk, hogy tudják meg ők, hogy vagyunk. Hozzáteszem, Laporta jövetelével nem csak az elnök személye változott, hanem az egész direktíva, így mondják ott, kicserélődött mindenki. Akikkel mi akkor kapcsolatban voltunk, ők már a klub közelében sincsenek“

– kezdi Peti. 

Elmondta, hogy szerinte jó irányba haladnak, ugyanis kaptak meghívót Xavi beiktatására, amelyet el is fogadtak. 

Erika hozzáteszi, hogy azért nem okoz nekik nagy problémát a helyzet, mert az elején is úgy kezdték, hogy megmutatták, hogy ők vannak, aztán hagyták a dolgot, majd ilyen-olyan ügyekben bementek tárgyalni, hogy minél többet lássák az arcukat. 

„Így történt meg az is, hogy 2017-ben vagy 18-ban felkértek minket, hogy gulyást főzzünk az elnöki páholyban, ahova Michelin-csillagos szakácsok kerülnek be. A Barcelona életében először került be magyar vállalkozás az elnöki páholyba“

– meséli Erika. 

„Hogy alakult a koronavírus időszaka számotokra?“

„Életünkben nem gondoltuk volna, hogy amikor március 13-án azt mondták, hogy tessék bezárni, az két hétnél tovább tart. A hitegetés abban volt, hogy Spanyolországban mindig két hétre előre mondták meg, hogy nyithatsz vagy nem nyithatsz. Mikor áprilisban hazajöttünk, egy hónapra való cuccot hoztunk haza, hogy mi egy hónap, és megyünk vissza, és májusban tudunk nyitni. Ebből lett több mint másfél év“

– válaszol Erika. 

Elmondta, hogy a gyerekek úgy végzik az iskolát, hogy Spanyolországban magániskolába járnak, ahol spanyol, katalán és angol nyelven tanulnak, miközben az állami iskolában csak katalánul tanulnának, ezért úgy döntöttek, hogy inkább kifizetik a havi 1000 eurót gyerekenként. 

Emellett nem akarják elengedni a magyarságtudatukat és a magyar nyelv szépségét szeretnék megismertetni a gyerekekkel, ezért itthon is beíratták őket egy iskolába. Az általános iskolát ugyanúgy végzik, mint bárki más, csak egyéni tanrendben, tehát minden évben jönnek haza vizsgázni. 

A vírus alatt ez volt a szerencséjük, ugyanis tavaly szeptemberben bevezették Spanyolországban az online oktatást, és mivel ők nem beszélnek olyan szinten spanyolul, katalánul és angolul, hogy egy kilenc és egy tízéves gyereket tanítsanak, ezért nappali tagozatra maradtak Magyarországon, Spanyolországban meg kiiratkoztak az iskolából, hiszen így nem tudták követni a tanrendet. Azonban szerencsések voltak, hiszen amikor ismét kimentek, kiderült, hogy a barcelonai iskola elfogadja ezt az évet. 

„Nem gondoltuk, hogy ez ilyen hosszú lesz, tizenhét hónap pénzkiesés. Nekünk sehonnan nincs bevételünk, hiszen a többlábon állásnál minden lábunkat elvágták: meccsjegyekkel foglalkoztunk, a meccsjegyeket elvágták, mert nem volt meccs, az éttermet elvágták, mert nem lehetett kinyitni, a kereskedelmi forgalmat, az Iniesta-bor értékesítését is, mert amikor be van zárva mindenki, kevésbé fogyaszt bort, mint általában“

– mondja Erika. 

Spanyolországban mindent száz százalékban kifizettettek velük, semmi kedvezményt, semmi adójóváírást nem kaptak. Most ott tartanak, hogy megpróbálnak valamit kitalálni, hogy hogyan tudnának ebből valamennyi pénzt visszakapni, még akkor is, ha egy államot nem lehet beperelni. 

Tavaly, a legnagyobb elkeseredés közepette született egy poszt, amelyben kiírták, hogy aki szeretne nekik segíteni, az vegyen egy üveg bort tőlük. A vendégek, akiket szeretettel, kedvességgel láttak Barcelonában, meghálálták azt a sok jót, amelyet tőlük kaptak. Olyan megmozdulás született, hogy hétszázezren látták a hírt. 

Ekkor lépett be a képbe egy magyarországi vendéglátós barátjuk, hogy mi lenne, ha nála csinálnának egy Futballárium estet, tartsanak egy spanyol menüs borestet Iniesta boraival. Egészen november végéig le voltak kötve az időpontok, sok helyre el is jutottak, de a magyarországi zárás betette a kaput. 

„Érdekes, hogy milyen jól jön ez ki, hogy a vendéglátós egy másik vendéglátóst hoz a saját éttermébe, és nem két ellenséget, nem két riválist lát, hanem egymást segítve generálnak jó élményeket a vendégeiknek“

– teszi hozzá Erika. 

Amikor visszamentek, nem is gondolták, hogy ezt folytatni fogják, azonban sokan jelezték nekik, hogy itt elmaradt, megtarthatnák, ezért a szünetekben kihasználják az alkalmat, és jönnek Magyarországra. 

Így sikerült leszervezni egy ilyen esetet a dömsödi Hat Testvér Fogadóba is, ahol régi barátokként fogadták őket. Erika és Peti elhivatottságát az is jellemzi, hogy mindössze huszonnégy órát töltöttek itthon. Szombat reggel érkeztek meg Budapestre, találkoztak egy gyors reggeli-ebéd erejéig a családdal, majd máris  a Hat Testvér Fogadóban voltak, ahol este 6 órától zajlott a spanyol menüs borvacsora, majd Erika zárás után még javában beszélgetett a személyzettel és a tulajdonosokkal, hogy aztán néhány óra alvás után, hajnali kettőkor elinduljanak a reptérre, és visszatérjenek Barcelonába. 

A koronavírus jelentősen megtépázta a létszámot, amelyet a Fogadó előzetesen jelzett is nekik, azonban kijelentették, hogy akkor is hazajönnek, hogyha két ember kiváncsi csak rájuk, mert olyan időket élünk, hogy ennyit is meg kell becsülni. 

Minden vendég elégedetten távozott, köszönhetően a hely adottságainak, a menünek, a kiváló boroknak, és természetesen Erika és Peti közvetlenségének és kedvességének, amellyel mind a vendégekhez, mind a személyzethez hozzáálltak. 

Köszönöm Erikának és Petinek, hogy időt szántak egy beszélgetésre a Hat Testvér Fogadó Futballárium estje keretében!