A Magyar Haltani Társaság (MHTT) számára elküldött információk szerint a 2,85 kilogrammos példány kishallal akadt horogra, majd a dokumentálást követően vissza is engedték a vízbe, ahogyan arról a Pecaverzum beszámolt.

A különleges példány részletes vizsgálata során a szakemberek több olyan tulajdonságot is azonosítottak, amelyek elsőre ellentmondásos képet adtak a hal eredetéről, hiszen – mint írták – a viszonylag magas hát és a vörös úszók inkább a jászkeszegre emlékeztetnek, ugyanakkor a száj mérete már a balin jellegzetességeit idézi, mivel eléri a szem vonalát.

Az InfoStart cikke szerint az oldalvonal mentén 60-nál több pikkely számolható, ami szintén fontos határozóbélyeg, miközben a farokalatti úszó homorú szegélye és az alsó állkapocs kampós végződése további támpontot adott az azonosításhoz.

A szakértők ugyanakkor hangsúlyozták: „Ezek a jegyek a balinra emlékeztetnek, de egyik sem olyan markáns, mint ami a hasonló méretű balinok esetében megszokott”, és arra is felhívták a figyelmet, hogy az oldalvonal pikkelyszáma sem éri el a balinra jellemző minimum 65-öt. Az eltérő jegyek végül egyértelmű következtetéshez vezettek, mivel az MHTT megállapította, hogy a képen egy hibrid példány látható, amely a jászkeszeg és a balin kereszteződéséből származik.

A szakemberek szerint a hal összképe inkább a jászkeszeghez áll közelebb, ezért nagy valószínűséggel egy ikrás jász és egy tejes balin összeívásából jött létre, vagyis egy úgynevezett jászbalinról (Leuciscus idus x Leuciscus aspius) van szó, ami ritka, de nem példátlan jelenség a természetben, és jól mutatja, hogy a különböző fajok közötti határok olykor nem annyira élesek, mint azt elsőre gondolnánk.