Az eredeti Freddy Krueger színész két Rémálom az Elm utcában remake-et látna szívesen
Robert Englund, aki az eredeti filmekben alakította Freddy Kruegert, megosztotta, két remake-et szeretne látni, melyek egyes folytatások történetét dolgozná fel.
Az eredeti filmben Freddy Kruegert alakító színész, Robert Englund azt szeretné, ha két remake készülne a Rémálom az Elm utcában című filmből. Englund alakította a gonoszt a franchise jelentős részében, legutóbb pedig a 2003-as Freddy vs. Jason crossover filmben tűnt fel.
Minden egyes rész azokat követte, akiket Krueger, az egykori sorozatgyilkos szelleme gyötör, aki álmaikban képes elérni áldozatait. Megégett arca, megjelenése és pengés kesztyűje pedig a horror műfaj egyik legfelismerhetőbb karakterévé tette.
Wes Craven 1984-es Rémálom az Elm utcában című filmjét sokan a valaha készült egyik legjobb horrorfilmnek tartják, majd az alkotást 2010-ben rebootolták, noha nem sikerült olyan sikert aratnia a rajongók körében.
A ComicBooknak nemrég adott interjújában Englund elárulta, hogy ha lenne egy újabb felújítási kísérlet, akkor azt szeretné, ha a Rémálom 3. – Álomharcosok, vagy a Rémálom az Elm utcában 2. – Freddy bosszúja című filmhez készülne, megjegyezve, hogy az előbbi esetében szívesen vállalna egy cameót is.
A színész úgy fogalmazott:
„Mindenképpen úgy gondolom, hogy rebootolniuk kellene, mert a 3-nak van egy „korábban a Rémálom az Elm utcában” érzése, és mindenkit újraegyesít, és ez a rajongók kedvence. Azt hiszem, ha egy közvélemény-kutatást vagy szavazást végeznénk, kiderülne, hogy az Álomharcosokat többen kedvelik, mint bármelyik másik filmet. És ez egy jó forgatókönyv. Az eredeti forgatókönyv fantasztikus, és ha megnézzük, kik írták, azok az emberek Oscar-díjasok. És akkor szívesen szerepelnék benne, talán nemet cserélnék, és eljátszanám Priscilla Pointer, Amy Irving anyjának szerepét, a szkeptikus, cinikus terapeutát, aki nem hiszi el, hogy mindannyiuknak közös álma van, egy közös álom, egy rémálom, egy kollektív rémálom. Szerintem ez jó móka lenne, egy szép kikacsintás a közönség felé. Egy remake-ben hagyomány, hogy visszahoznak valakit az eredeti filmből.”