A nő őszintén leírta, hogy kivárja a szülési szabadságát, mielőtt szakítana a párjával, mert nem akarja „túl korán visszamenni dolgozni és túl hamar elhagyni a babáját.” A posztban részletesen beszámolt arról, hogy 4 hónapos gyermekük mellett a kapcsolat teljesen megromlott, és párja „az abszolút legnagyobb csalódásnak” bizonyult.

A nő elmondta, párjával közösen dolgoznak, de egy olyan házban élnek, amit a férfi még a kapcsolatuk előtt vásárolt. „Én bérleti díjat fizetek, ami a rezsit fedezi, ő pedig a saját jelzáloghitelét, ami kétszerese a számláknak, mivel nincs tulajdonrészem a házban, és mindig emlékeztet rá vitákban, hogy ez ‘Az az ő háza’” – írta. „Folyton azt mondja, nekem is hozzá kellene járulnom a jelzáloghoz, amit nem tartok helyesnek, hiszen nélkülem is fizetnie kellene.”

A nő hozzátette, bár teljes munkaidőben dolgozik, párja elvárja, hogy minden házimunkát ő végezzen, ezért takarítónőt fogadott. A férfinak ráadásul „mentális egészségi problémái” vannak, köztük szorongás, ami az alvási szokásait is befolyásolja, és a nő szerint „bipoláris jelek” is mutatkoznak.

Hamarosan jöhet a szakítás

Jelenleg szülési szabadságon van: két hónapig még fizetett, majd hat hónapig fizetés nélküli időszak következik. „Most még mindig úgy gondolja, hogy a hat hónap alatt a megtakarításaimból kellene bérleti díjat fizetnem, és semmit nem tett hozzá a szülési szabadság alapomhoz, így minden az én zsebemből megy. De határozottan kijelentettem, hogy nem fogok bérleti díjat fizetni, mivel a MI gyermekünkkel vagyok otthon” – írta.

A legnagyobb problémát azonban az jelenti, hogy a férfi nem hajlandó egyedül vigyázni a babára. „Hetente egyszer, nagyjából három órára kérem, hogy legyen vele nélkülem, és ez óriási gond, mert ‘annyira fáradt’, mivel a szorongása miatt nem tud aludni” – fogalmazott.

A férfi gyakran azzal érvel, hogy a nő „gonosz”, mert nem érti meg a nehézségeit, és kijelenti, hogy reggel túl fáradt, délután aludnia kell, este pedig „akkor kezdődik a szorongás.” Amikor mégis rábízta a babát, a férfi sokszor felhívta, hogy „nem megy jól,” és ragaszkodott hozzá, hogy a kicsinek „24/7 az anyjával kell lennie.” – idézte a People.

Sok a probléma

„Felviszi néha játszani, de nem azért, hogy pihenjek, hanem hogy mosogassak vagy egyéb házimunkát végezzek. Ilyenkor nem cserél pelenkát, hacsak nem szólok neki. Soha nem fürdette meg, és gyakran inkább a telefonját nyomkodja, miközben a lányom nyűgösen nézi őt, ő pedig nem reagál” – írta.

A nő szerint a férfi hangulatai ingadoznak, és előfordul, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja a gyermeket. „Mondtam neki, hogy ezek a dolgok hatással lesznek rá, ahogy idősebb lesz, de ő csak azt mondja, hogy érzéketlen vagyok a helyzetére. Én viszont azt felelem, hogy a lányom jóléte mindenki másénál fontosabb. Álmatlan éjszakáim vannak, egész nap vele vagyok, közben házimunkát végzek, de mindig mosolyokkal és beszélgetésekkel fogadom” – osztotta meg.

A nő hangsúlyozta, a férfi nem erőszakos, és soha nem kiabál a babával, de előfordul, hogy a közelében kiabál. „Nem rossz minden nap, néha vidám vele. De klasszikus helyzet, hogy én próbálok enni késsel-villával, miközben a lányom az ölemben ficánkol, ő pedig chipset eszik, és nekem kell tartanom a gyereket. Kérnem kell, hogy zuhanyozhassak. Minden olyan dolog, amit megfogadtam, hogy sosem tűrök el, de ha mindig kiállnék magamért, állandóan veszekednénk a baba előtt, amit nem vagyok hajlandó megtenni.”

Bár tudja, hogy a kapcsolat nem folytatható, dilemmát jelent számára, hogy vajon helyes-e kivárni a szülési szabadság végét. „A következő hat hónapom gyakorlatilag fizetés nélküli. Reálisan nem engedhetem meg magamnak, hogy addig elmenjek, amíg vissza nem megyek dolgozni. És úgy gondolom, hogy a babákat a lehető leghosszabb ideig közel kell tartanunk magunkhoz” – írta.

A hozzászólók többsége együttérzett vele, de azt tanácsolták, hogy minél előbb lépjen ki a kapcsolatból. „Értem, miért szeretnél otthon lenni a lányoddal, de szerintem ez a helyzet sokkal jobban megvisel, mint gondolod” – írta egy kommentelő. Egy másik hozzátette: „A babák érzékenyek a szülők energiáira. Tanulmányok kimutatták, hogy a csecsemők érzékenyek a negatív érzelmi jelekre, és a konfliktusnak való tartós kitettség hatással lehet az agyi fejlődésükre, stresszreakciókat vagy viselkedési változásokat okozva.”