A nő elmondása szerint férje üzenetben közölte vele, hogy szülei a gyerekeknek ajándékoztak egy kiskutyát. „Itthon vagyok, mert dolgoznom kellett, ő pedig a gyerekekkel a szüleinél van” – írta. – „A gyerekek boldogok. Tudom, hogy nekem is annak kellene lennem, de egyszerűen szomorú vagyok.”

A nő hozzátette, évek óta szeretett volna macskát, de férje mindig ellenezte. „A költségekre, a gondozásra és az esetleges allergiákra hivatkozott”, ezért végül feladta a kérlelést. Ami igazán fájt neki, az az volt, hogy ezek az érvek hirtelen semmissé váltak, amikor egy kutya került a képbe. „Most van egy kutya. Nem arról van szó, hogy nem szeretem a kutyákat, szerintem aranyosak. Csak amikor én akartam valamit, annyi kifogás volt ellene. Most pedig hirtelen rendben van, és még csak meg sem kérdezte a véleményemet.”

A nő azt is kiemelte, hogy a döntés módja különösen bántó volt számára. „Csak üzenetben közölte velem, hogy most már van egy kutyánk, mintha ez már eldöntött dolog lenne” – írta. A kommentelők közül sokan mellé álltak, egyikük így fogalmazott: „Várjunk csak, a férjed és a szülei vettek egy kutyát a gyerekeknek anélkül, hogy veled egyeztettek volna? Nyilvánvalóan a kutya a te otthonodban fog élni, és neked kell gondoskodnod róla. Ez nem a kutya–macska vitáról szól, hanem arról, hogy egy ekkora döntést a tudtod nélkül hozott meg. Én dühös lennék.”

Válás lehet a vége

A nő később elismerte, a mindennapi gondozás valószínűleg rá fog hárulni. „Valószínűleg én fogok gondoskodni erről a hathetes kiskutyáról” – írta. – „Mivel otthonról dolgozom, hosszú távon rám fog maradni.” – idézte a People.

Idővel rájött, hogy szomorúsága túlmutat a háziállatok kérdésén. „Már nem is hiszem, hogy a macskáról vagy a kutyáról van szó” – vallotta be. – „Arról van szó, hogy olyan döntéseket hoz, amelyek mindkettőnket érintenek, anélkül, hogy igazán figyelembe venne engem.”

A nő példaként felhozta, hogy 2020-ban egy autóvásárlásnál is hasonlóan járt: „Beszéltünk róla, hogy talán veszünk egy autót, és szeptemberre már meg is vette anélkül, hogy szólt volna. Azt mondta: ‘Már beszéltünk róla. Mondtad, hogy tetszik ez az autó. Mondtad, hogy tetszik ez a szín.’ Végül csak aláírtam a papírokat.”

A történet végén a nő így fogalmazott: „A szívem nehéz, mert rájöttem, hogy mindig is ilyen volt, és valószínűleg mindig is ilyen marad. És most először értem meg, mit jelent, amikor valaki azt mondja, tudta, hogy abban a pillanatban ért véget a házassága. Azt hiszem, most én is ezt a pillanatot élem át.”